|
|
Bácsa
történelme:
A történeti Bácsa feltehetően, vízpartra települt halászfalu volt,
melyet földsánc vehetett körbe. E sáncon túl állt a templom, és ettől nyugatra
a temető. A lakosok egy része nemesi kiváltságokkal bírt, és feltehetően
evangélikus volt, ez magyarázhatja, hogy a XVIII. század végén két temető is
látható a térképen. 1966-ig önálló szigetközi falu volt, amely feltehetően még
a középkorban települt. A rá vonatkozó történeti írásos adatok azonban csak a XVII.
századtól említik. Régészeti szórványemlékek viszont az avar korig
visszamenőleg előfordulnak ezen a területen. Fejlődésének jelentős állomása
volt, hogy köznemesi kiváltságokkat kapott a török korban amely 1848-ig meg is
tartott. Ez a kiváltság anyagi biztonságot és függetlenséget biztosított Bácsa
számára. Vitalitását jelzi az is, hogy a két háború között határában létesül a
legnagyobb győri munkástelep, Kisbácsa, amelyet csak 1952-ben csatolnak Győr
városához.
Forrás: http://gyor.varosunk.hu/varos/
Csizmadia Sándor:
A bácsai prediális szék a 17-19. sz-ban
(Tanulmányok
Győr és vidéke tört-éből Győr, 1978.)
A bácsai egyházi nemesi szék, Bácsa szék: a
győri székeskáptalan egyházi
nemeseinek széke a Szigetközben, Győrtől északkeletre, a
Mosoni-Duna közelében. - 1231: villa Bacha, 1257: villa Bascha, a
győri kápt. birtoka. Lakói vsz. a pannonhalmi apátsági birtokkal, Száva
községgel egy időben, 1318: lettek egyh. nemesek. ~ a 16. sz: csak hadipénzt,
eleinte évi 12 Frt-ot fizetett. Közvetlen felügyelője az egyh. nemesek
főispánja, a mindenkori nagyprépost. - Várady Balázs 14 é. ~et saját
javadalmaként kezeltette, 1542: a kápt-nak erővel kellett visszafoglalnia.
1594-98: Győr várának török megszállásakor a pp. és a kápt. elmenekült az
egyhm-ből. A vár visszafoglalása után az egyh. nemesek orsz. nemességet
szereztek v. megszerzésére törekedtek. Amikor az 1599:42.tc. értelmében a kápt.
visszaköltözött Győrbe, a bácsaiak nem ismerték el földesuruknak, s Forgách
Simon országbíró támogatásával 1610: beiktatták őket Bácsa egész határába. A
kápt. tiltakozott, a per megegyezéssel végződött: a bácsaiak elfogadták a kápt.
joghatóságát, s elismerték a nagyprép. bírói jogát; a kápt. viszont megígérte,
hogy a bácsai praedialistákat kiváltságaikban meghagyja, ha megadják a köteles
engedelmességet és az elmaradt 9 évi hadipénzt megfizetik. 1627:alispánt,
bírót, ülnököket választottak, akiket a főispán beiktatott; ez tekinthető a ~
mint törvhatóság működése kezdetének. Saját bíróságuk ítélkezett, maguk
választották a →szolgabírót,
legfelsőbb fórumuk a kir. és a hétszemélyes
tábla. - A bácsai prediálisok ősei leginkább jobbágy származásúak,
de előfordulnak közöttük orsz. nemesek, 1612: győri polgárok is. Gyakori volt a
nőági öröklés, ami a telkek elaprózásával járt. A 17. sz: egy prediális telek
kb. jobbágytelek nagyságú; a 19. sz-ra voltak alig negyed hold nagyságúak is.
Magszakadás esetén a birtokok visszaszálltak a kápt-ra, és a nagyprép. újra is
adományozhatta. A nőági öröklés gyakorisága miatt ~ nemeseinek száma házasságok
révén gyarapodott, a birtokadományozás ritka. - 1775: a vm. összeírásban ~ben
Adorján, Csizmadia, Egyed, Fekete, Győrffy, Hegedűs, Horváth, Kardits, Király,
Kovács, Kugli, Lőre, Major, Nagy, Politzky, Pusztai, Rác, Siska, Szabó, Takács
családok találhatók. 1817. IV. 16: a vm. gyűlés megállapította, hogy a közs-ben
az orsz. nemeseken kívül Fekete, Horváth, Kovács, Kugli, Lőre, Rátallér és
Siska prediális család él, a többiek nemtelenek, ill. női ágon birtokosok
Bácsán. A 7 prediális családot ki is vették az adóra kötelezettek közül. 1822:
Karkoványi István főbíró 32 családot írt össze, melyben a családfő egyh. nemes
anyától származott. 1828: az 1817. é. végzés alapján nemességből kiszorult
családok kérték a főispánt, hogy leányági öröklési jogukat is ismerjék el. Még
ez évben az egész községet egyh. nemesinek mondták, így lakói adómentességet
élveztek. - A ~ utolsó írott emléke az 1848. II. 28: tisztújító közgyűlés
jegyzőkönyve Bácsán, mely szerint a nemesi szék tanácsába 14 fő került. Az
ősiséget végleg fölszámoló 1855. II. 3: kiadott cs. pátens kimondta a szolgáltatmányok
megválthatóságát, szabályozta a megváltás módját és mértékét, ezzel a prediális
nemesi széket fölszámolta. A ~ iratai a győri székeskápt. magánlevtárában, ill.
Győr-Sopron-Moson megye levtárában. - A ~ főispánjai 1780-91: Bogyay
Ignác, 1798-1805: Hódosi Pierer József, 1806-22: Hollósy Mihály
(nem iktattatta be magát), 1828-35: Berghofer Mihály, 1937: Sailer
György nagyprépostok. - Alispánok: ?-1797: Sibrik Antal (Győr vm.
alispánja is), 1797-?: Györgyi Pál (korábban ~ főbírája), 1828-32: Karkoványi
István, 1833-48 u: Bay Sándor. - Főszolgabírák: ?-1797: Györgyi
Pál (alispán lett), 1797-1828: Karkoványi István (a vm. főszolgabírája
is), 1828: Argay János, 1828-30: ?, 1835-?: Balogh Kornél. -
Szolgabírák: 1822-?: Huszár Gábor, ?-1828: Csepy József, 1828-?: Horváth
Imre, 1840-48: Oross János, 1848: Kovács Gábor. - Főjegyző
1828-?: Kálóczy Mikó, aljegyzők: 1828-30: Balogh Kornél, 1830-?: Tulok
Dávid. Sz. Cs.-88
Forrás:
http://lexikon.katolikus.hu/