A Szent Vid Tanösvény terve
- Győr-Bácsa -
Előzmények
A Zöld Erő Környezetvédő
Egyesület tanösvény létrehozását tervezi a Bácsai-legelőn,
(Mosoni-Duna régi hullámtér) melyhez a Fertő- Hanság
Nemzeti Park Igazgatóság segítségét is kérte. 2004-ben egy bemutató és
pihenőpont megépítésével az Igazgatóság hozzájárult a tanösvény
elindításához. Ezt folytatva, jelen munkámmal, mint a Nemzeti Park
munkatársa, szeretném segíteni a további tanösvény-készítést.
Általános leírás
A
Bácsai-legelő, a „Bácsai Szentvid domb és környéke” néven helyi
jelentőségű védett terület. A Mosoni-Duna mentén kevés az ilyen hely,
ahol ilyen változatos ártéri ökoszisztéma található egymáshoz közel.
Megtalálható itt a magas-ártéri homoki nyáras erdőktől az
alacsonyártéri, időszakosan víz alá kerülő mocsarakon át, a nyílt vizű
hinaras társulásokig terjedő széles paletta.
A területet É-ról a Bácsai Holt-Duna,
vagy más néven Bácsai-csatorna
határolja. Partját füzesek szegélyezik (fehér és törékeny fűz), melyek
jelentős része fejes művelésű (botlófüzes), ami az odúlakó madarak
fészkelésének kedvez. A rekettyés, bokorfüzesek, melyek főleg a jobb
partot követik, kiváló élőhelyei a kis- és barátposzátának, valamint a
fülemülének. A nádas, gyékényes területek jellemző madarai, a nádi
tücsökmadár, a foltos és cserregő nádiposzáta, és a nádi sármány. A
holtág, és a vele párhuzamosan húzódó mocsár kiváló élőhelye a
kecskebékáknak és a vöröshasú unkáknak, valamint fontos szaporodó helye
a varangyoknak, az erdei és gyepi békáknak is. A vízisikló gyakori
hüllőfaj itt. (Mo-on az összes hüllő és kétéltű faj védett). A vízi
növényzet jellemző fajai a békalencsefélék, viziboglárkák, fehér
tündérrózsa, virágkáka, vízi hídőr, vízi kányafű stb.
A mélyebb fekvésű területek (laposok) a Duna vízállásától függően,
időszakosan válnak fakadó víz útján vízborítottá, tocsogóssá. Ezeket
többnyire öreg fűzfabotlósok
szegélyezik, illetve töltik ki részben.
Aljnövényzetüket nedvességigényes, időszakos elöntéseket elviselő fajok
alkotják: sásfélék, nád, gyékény, nádtippan stb. Több ilyen biotóp is
van, közülük kettőt a helyiek „Kenderáztató” és „Pap-árka” néven
ismernek. Az összes közül az utóbbi a legjelentősebb. A botlós erdősáv
egy hajdani feltöltődött Duna-ág nyomvonalát jelzi. Jellegzetes
lágyszárú növénye sárga nőszirom, fekete nadálytő, a védett nyári
tőzike, és a nagyon ritka szibériai nőszirom. A madárvilág főleg védett
odúlakó fajokból tevődik össze: macskabagoly, kerti rozsdafarkú, kormos
légykapó, csuszka, búbos banka, rövidkarmú fakusz, seregély, kék és
széncinege, stb.
Az őszi kikericses marhalegelő a
jelentős tájképi értéken felül
fészkelő helye a mezei pacsirtának, sárga billegetőnek, a sordélynak.
Számos sáska és szöcskefajnak is otthona a terület. Jelentős táplálkozó
helyet találnak itt a környező területeken fészkelő tövisszúró
gébicsek, egerész ölyvek, fehér gólyák is. A legeltetés mára sajnos
megszűnt, így a gyepet kaszálóként hasznosítják.
A felhagyott anyaggödrök is
színesítik a táj arculatát. Amelyek állandó
nyílt vízfelülettel rendelkeznek, hangulatos horgásztavakká alakultak.
Partjaikon spontán módon kialakult a természetes növényzet, mely főleg
füzesekből és gyékényesekből áll. Azokra, amelyek többnyire szárazon
állnak, a berdősülés különböző stádiuma a jellemző attól függően, hogy
a humuszképződésre mennyi idő állt rendelkezésre.
A
magasabb térszinteken, a Gát és a Ladik utcai lejárókkal szemben
találhatók a farkasalmás homoki nyáras
sarjerdők. Lágyszárú
növényzetükben megtalálható a szürke káka, mezei árvácska, nyúlánk
ibolya, apró tyúktaréj, sárkutyatej, üstökös pacsirtafű. A
legjellegzetesebb lágyszárú a farkasalma, amely kizárólagos tápnövénye
az országszerte rendkívül megritkult farkasalma lepkének. Itt is egyre
csökkenő számban tenyészik. Tavasszal együtt repül a szintén védett
fecskefarkú, nappali pávaszem, és atalanta lepkékkel. A cserjeszintjük
rendkívül változatos.
A teljes útvonal jegyzéke
A
tanösvény tervezett nyomvonala a mellékelt térkép alapján (sárgával
jelölve) a következő:
A Szent Vid Tanösvény
rövidített útvonala
1.
Hősi emlékmű
- Szent István utca központi tere
2. Bácsai-holtág
- Bácsai-csatorna alsó szakasza és melléke
3. Szent
Vid -
Emlékhely műemlékkel, általános ismertető
4. Külső
rétek -
A töltés mentett oldala menti száraz gyepek
5. Bányatavak
- Természetessé vált
felhagyott anyagnyerő helyek
6. Laposok
-
Az Alsó-rét menti vizenyős laposok
Bácsa
főterén található a két világháború hősi halottainak emléket állító
obeliszk, és parkosított környezete. Erről a jól megközelíthető helyről
indulna a tanösvény, a Szigligeti utcán, majd balra kanyarodva a
Legelő-közön végig, a régi töltésen át a természeti területre.
2. Bácsai holtág (Bácsai-csatorna)
Ezen
a bemutatóhelyen kerül bemutatásra a holtág menti galériaerdő,
mely
jellegzetes őshonos ártéri fűz-nyár-ligeterdő növénytársulás. Értékét
emelik az öreg odvas fűzfabotlók, valamint a felkúszó vadkomló (Humulus
lupulus), mely csodálatos lián-lugasokat alkot. A fásszárú
szintet
főleg a következők alkotják: fehér- és törékeny fűz (Salix
alba, S.
fragilis). Számos védett madárfaj fészkel a területen.
Külölösen
értékes fekete harkály Dryocopus martius), mely az ártéri galériaerdők
országszerte ritka madara. Többek között itt fészkel az erdei pinty
(Fringilla coelebs), csuszka (Sitta europaea),
vörösbegy (Erithacus
rubecula) és még sokan mások.
A
Gyékényes-mocsár
a 2005-ben elkészült szennyvíz-nyomócső fektetési
nyomvonalán keletkezett (ezért mondtuk nyomócsó-mocsárnak is), a
holtággal párhuzamosan. A mély fekvésű
területet az év nagy részében fakadó víz borítja. A különböző vízi
növénytársulások hihetetlen gyorsasággal birtokba vették a területet.
Kiváló lehetőség nyílik itt a szukcessziós folyamatok, valamint a parti
zonációs átmenetek tanulmányozására. Mivel a vize sekély, illetve
időszakos, a növényzet pár év múlva valószínűleg teljesen be foglya
nőni a nyílt vízfelületet. 2008-ra a belső terület nagy része
elgyékényesedett - széleslevalű gyékény (Typha latifolia)
Bácsai-holtág
(Bácsai-csatorna, Eszterge) Hajdani Duna-ág elsődlegesen belvízlevezető
csatornaként funkcionál. A vízi növénytársulások nagyrészt megegyeznek
az előzővel. A vízmélység itt nagyobb (1,5-2,5 m), ezért a nyílt víz
még sokáig megmarad, változatos, őshonos halfaunája van. Jellemző, a
compó (Tincta tincta), az ezüstkárász (Carassius
gibelio), vörösszárnyú
keszeg (Scardinius erythrophthalmus), valamint a
csuka (Esox lucius), a
sügér (Perca fluviatilis) a naphal (Lepomis
gibbosus), és selymes
durbincs (Gymnocephalus cernuus).
A
fenti élőhelyekre jellemző még él még a vízisikló (Natrix
natrix),
valamint számos védett kétéltű faj, mint például az erdei béka (Rana
dalmatina), kecskebéka (Rana esculenta),
kis tavi béka (Rana lessonae). A barna
ásóbéka (Pelobates fuscus), és a barna varangy (Bufo
bufo) fontos
szaporodó helyei.
|
barna varangy (Bufo
bufo)
|
erdei béka (Rana dalmatina)
|
Vízi növénytársulások:
- Békalencsés,
rucaörömös, tócsagazos úszóhínár
Apró
termetű, redukált gyökérzetű, úszó, vagy lebegő vízinövények felszíni –
vagy felszín közeli – bevonat jellegű vegetációja, melynek részben vagy
egészben alámerült , sallangos levelű növények alkotta lebegő szintje
alakul ki. Jellemzők a békalencse fajok (Lemna ssp),
a tócsagaz-félék
(Ceratophyllum ssp), valamint a rucaöröm (Salvinia
natans).
Apró békalencse (Lemna minor), rucaöröm (Salvinia natans)
- Rencés, kolokános
lebegőhínár
Nagy termetű, többnyire tőlevélrózsás úszó
vízinövények (pl. Urticularia) egy- vagy kétszintű
lebegő hínár vegetációja.
Rence virág
Rence sallang
- Tavi
harmatkásás, békabuzogányos, tavi kákás mételykórós mocsarak
Vizek,
vízpartok közepes nagyságú, többnyire laza szerkezetű nönénytársulásai
által kialakított napfényes, sekély vizű élőhelyei. Jellemző fajaik:
harmatkása (Glyceria maxima), békabuzogány (Sparganium
erectum),
pántlikafű (Phalaris arundinacea), nyílfű (Sagittaria
sagittifolia).
Nyilfű (Sagittaria sagittifolia)
Ágas békabuzogány (Sparganium erectum)
-
Vízparti virágkákás, vízi hidőrös
mocsarak, nádasok
Alacsony,
többnyire kevésbé versenyképes mocsári növények által alkotott,
többnyire laza szerkezetű, vagy törpe termetű mocsári növények sűrű
állományaiból álló vízparti társulások. Jellemző fajok: virágkáka
(Butomus umbellatus), hídőr (Alisma
plantago-aquatica), csetkáka
(Eleocharis palustris), tavi zsúzló (Equisetum
fluviatile).
Virágkáka
(Butomus
umbellatus),
Hídőr (Alisma plantago-aquatica)
- Békaszőlős,
süllőhinaras, tündérrózsás, vízitökös, tündérfátylas, sulymos rögzült
hínár
Többnyire
nagy termetű, gyökérrel rögzült hínárnövények többé-kevésbé összefüggő
gyepje a víz felszíne fölé emelkedő szaporítóképletekkel. Jellemző
fajai a fehér tündérrózsa (Nymphaea alba), vízitök (Nuphar
lutea)
tündérfáttyol (Nymphoides peltata) sulyom (Trapa
natans)
békaszőlő-fajok (Potamogeton ssp) és
víziboglárka-fajok (Batrachium
ssp) fajok.
Fehér tündérrózsa (Nymphaea alba)
- Nádasok és
gyékényesek
Vizek,
vízpartok magas, sűrű, többségében higromorf felépítésű növényekből
álló lágyszárú növényzete. náddal (Phragmites communis)
és gyékénnyel
(Typha ssp) ritkábban harmatkásával (Glyceria
maxima).
Nád (Phragmites communis)
3. Szent Vid emlékhely
Bácsa
határánál terült el Szent-Vid régi praedium. Győrtől északkeletre, a
mai Likócs puszta táján fekvő község volt, melynek határai a Duna
mindkét partjára kiterjedlek. „A középkori oklevelek Zenth Gyd (1222),
Scenthwyd (1337) és Zentwyd (1440, 1460, 1472) néven említik."
Legkorábban, 1222-ben II- Endre egyik oklevelében „Szent Güd" (Zenth
Gyd) néven szerepel. A XIV és a XV századi oklevelekben gyakran
olvashatunk Szent-Vidről, amely vámhely is volt. 1472-ben külön rév is
tartozott hozzá, Fintafalvi (Nagylucsei) Orbán budai kanonok és a
Bajcsi család tulajdonaként. Szent-Vid tiszteletére szentelt temploma
is volt, mely, ha romokban is, de 1593-ban még fennállott. A község
viszont, a jegyzőkönyvek tanúsága szerint, ekkor már elpusztult,
valószínűleg a török hadak pusztításai következtében. „1593-ban a
település Lipcsei János birtoka volt, aki 200 magyar forintért zálogba
adta Vajda Kristófnak és Torkos Jánosnak", aki a XVII. században mint
anyai birtokát határoltatta. A község igen sok kézen ment ál. Határának
nagy része a bácsai, szentiváni, hecsei határokba olvadt. Legnagyobb
része, mely fennmaradt, Likócs tulajdona.
(Forrás: Petes Katalin – Bácsa története a
kezdetektől a Győrhöz csatolásig)
A
Zöld Erő Környezetvédő és Szépítő Egyesület több támogató segítségével
2005. nyarán egy emlékhelyet hozott itt létre. Ünnepélyes felavatására
és megáldására október 15-én került sor.
4. Külső rétek
Ezüstfa-rét
(Döglött) Ez egy sülevényes, feltöltött terület. Az
új árvízvédelmi
töltés építésekor, annak helyén egy „Döglött-Duna” nevű gyönyörű holtág
volt, amit teljesen eltüntettek. A réten jobbára igénytelen,
szárazságtűrő növényfajok élnek meg, mint a behurcolt, tájidegen, de
rendkívül dekoratív keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus
angustifolia).
Ezüstfa-rét
(Döglött)
Hozzá
hasonló, bolygatott, gyomosodó rétek találhatók végig a töltés mentett
oldalán. Ilyen a Szilos-rét,
aminek a szélén fiatal szilfás (Ulmus
laevis) erőkezdemény nőtt, valószínűleg spontán. Nyár elején
még
változatosabb, de a augusztusra eluralkodik rajta a magas aranyvessző
(Solidago gigantea), ami rendkívül agresszív gyom.
A Szent
Vid-domb hosszan elnyúló töltés menti területein
szintén szárazságkedvelő növényfajok élnek, mint például a vadrózsa (Rosa
sp.)
és a bodza (Sambucus nigra).
Szent Vid-domb
A Hangya-rét a
leggyomosabb terület, de természeti értéke mégis jelentős,
amit a számtalan hangyabolynak köszönhet. A hangyafaj még
meghatározásra vár. A hangyák fontos részei a bonyolult ártéri
ökoszisztémának. Egy példa, a kölcsönhatásokról. A területen él a
szerecsenboglárka lepke (Aricia agestis), aminek a
szaporodását a
hangyák segítik oly módon, hogy a lepkehernyót a növényekről a bolyba
cipelik, és ott ők nevelik fel: bebábozódásig gondozzák és etetik.
További
jellemző növények a területről: közönséges ligetszépe (Oenothera
biennis), ezüst pimpó (Potentilla argentea),
héjakútmácsonya (Dipsacus
laciniatus), bakszakál (Tragopogon orientalis),
szöszös ökörfarkkóró
(Verbascum phlomoides), vadrepce (Sinapis
arvensis), stb.
Ezek a rétek kiváló megfigyelő- illetve bemutatóhelyei számos
gyógynövénynek, mint például a gilisztaűző varádics (Chrisanthemum
vulgare), gyepűrózsa (Rosa canina),
terjőke kígyószisz (Echium
vulgare), közönséges cickafark (Achillea millefolium),
stb.
E
helyek a legalkalmasabbak a rovarok különböző csoportjainak
megfigyelésére. A legszembetűnőbbek a pillangók: a ikarusz
boglárkalepke (Polyommatus icarus), szénalepke (Coenonympha
pamphilus),
nappali pávaszemlepke (Vanessa io), stb.
Az
itt költő madarak közül legjelentősebb, a ritka karvalyposzáta (Sylvia
nisoria), További jellemző fészkelők, a tövisszúró gébics Lanius
collurio), citromsármány (Emberiza citrinella),
búbos pacsirta
(Galerida cristata). Itt találkozhatunk fürge
gyíkkal (Lacerta agilis)
is.
 |
 |
 |
| közönséges
ligetszépe (Oenothera biennis)
|
ezüst
pimpó (Potentilla argentea) |
héjakútmácsonya
(Dipsacus laciniatus) |
 |
 |
 |
| gilisztaűző
varádics (Chrisanthemum vulgare)
|
gyepűrózsa
(Rosa canina) |
terjőke
kígyószisz (Echium vulgare) |
 |
 |
| nappali
pávaszemlepke (Vanessa io)
|
ikarusz
boglárka (Polyommatus icarus) |
 |
 |
|
tövisszúró
gébics Lanius collurio) |
fürge gyík
(Lacerta agilis) |
Az Arrabóna-horgásztó
(Arrabóna H.E) és a Kisbácsai Horgász
Egyesület horgásztava, a Hosszú-tó,
fizetős horgászvíz, melyekben
halgazdálkodás folyik. A felhagyott sóderbányák partszakaszai
természetes úton revitalizálódtak. A lankásabb rézsükön megjelentek a
gyökerező hínártársulások, kijjebb a sásos, nádas, gyékényes, aztán a
füzes, néhol a nyáras. Jellemző növények még a parti nádtippan
(Calamagrostis pseudophagmites), a szürkekáka (Holoschoenus
romanus),
és a zsióka (Bolboschoenus maritimus). A vízimadarak
közül itt él a
szárcsa (Fulica atra), a vízityúk (Gallinula
chloropus), tőkés réce
(Anas platyrynchos), foltos nádiposzáta (Acrocephalus
schoenobaenus),
énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris). A
betelepített idegen
származású haszonhalak mellett (busa, amúr, stb) nagyon sok őshonos
halfaj is él vizükben, mint például a dévérkeszeg (Abramis
brama), a
karika keszeg, küsz(Alburnus alburnus), ezüstkárász (Carassius
gibelio), sügér (Perca fluviatilis).
 |
 |
 |
| Zsióka (Bolboschoenus
maritimus) |
Szürkekáka (Holoschoenus romanus) |
Tőkés réce
(Anas platyrynchos) |
 |
 |
 |
|
Dévérkeszeg (Abramis
brama) |
Tányércsiga (Planorbarius
corneus) |
Kecskebéka (Rana esculenta |
A Régi-kubik
szintén bányató volt, de a talajvízszint csökkenése,
valamint a mellette levő újabb, mélyebb bányák leszívó hatása miatt, az
év nagy részében szárazon áll. A kavics-padon lassan indult meg az
élet, de mára annyi szerves anyag halmozódott fel, hogy változatos
növényzetből álló csodálatos mocsári közösség alakult ki. Az előző
tavaknál felsorolt növényeken kívül jellemző még az üstökös pacsirtafű
(Polygala comosa), a hídőr (Alisma
plantago-aquatica),, és a közönséges
rence (Urticularia vulgaris).
Régi-kubik
 |
 |
| Parti nádtippan
(Calamagrostis pseudophagmites),
|
Üstökös
pacsirtafű (Polygala comosa) |
A
Duna magas vízállásakor, (többnyire tavasszal) fakadóvízzel
elárasztott, növényzettel dúsan benőtt, alacsony fekvésű területek.
Az Unka-tó
és a Tavaszi-tó a közelmútban
létrejött vízállásos helyek. A
mélyedések anyagnyerő helyek voltak a Bácsai-csatorna jobb partja
mentén. Medrükben széleslevelű gyékény (Typha latifolia)
és nád
(Pragmites communis), partjukon a fehér fűz (Salix
alba), és törékeny fűz (Salix fragilis)
alkot növénytársulásokat.
Tavasszal, a békák szaporodási idején, a
vöröshasú unkák „unk-unk” hangú kórusával telnek meg.
Széleslevelű békakorsó (Sium latifolium)
A Pap-árka,
és a Kenderáztató mélyedése régi
keletkezésű, valószínűleg
hajdani Duna-ágak feltöltődött maradványai. Az elnevezésük is nagyon
régi keletű. Ezek már ritkábban kerülnek elöntésre, csak a tartósan
magas dunai vízállások esetén. Partjukon, sőt már a hajdani mederben is
öreg odvas botoló-füzek találhatók. Ezek az erdőfoltok kiemelkedő
jelentőségű, veszélyeztetett tájelemei a térségnek. Amellett, hogy
őrzik az ősi ártéri tájképet, rendkívül fontos élőhelyek is. Kiváló
fészkelőhelye az olyan odúlakó madaraknak, mint a macskabagoly (Strix
aluco), a búbos banka (Upupa epops),
nyaktekercs (Jynx torquila),
fakopács fajok (Dendrocopus ssp.), kerti rozsdafarkú
(Phoenicurus
phoenicurus), cinegefélék (Parus ssp.), rövidkarmú fakusz (Certhia
brachydactyla), csuszka (Sitta europaea), örvös légykapó (Ficedula
albicollis), seregély (Sturnus vulgaris), mezei veréb (Passer
montanus).
Az aljnövényzetük jellemző
madarai, többek között, az ökörszem
(Troglotydes troglotydes), barátposzáta (Sylvia
atricapilla), és a
vörösbegy (Erithacus rubecula). Itt fészkel egy
rejtőzködő, védett,
ritkaság, a berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis)
is.
A
rovarvilág is nagy fajszámmal képviselteti magát, a farontó bogarak,
főleg a cincérfélék nagyon kedvelik az ilyen öreg erdőket. A
gerinctelenek felmérése folyamatban van.
Kenderáztató
A
laposokat fűzfákkal tarkított üde rét – Alsó-rét –
veszi körül. Régen legelő volt, aztán később nagy részét feltörték
szántónak, majd
bevetették takarmányfűvel, ami nagyobb szénahozamot hoz. Ez a félig
kultúrgyep viszonylag fajszegény, de kisebb részén, és e szegélyeken
megmaradt az ősgyep, ami viszont legeltetés és kaszálás híján
erdősödésnek indult. Fontos táplálkozó helye ez a vörös vércsének
(Falco tinninculus), fehér gólyának (Ciconia
ciconia), és a közelben
fészkelő egerész ölyvnek (Buteo buteo). Fészkelő
helye a
citromsármánynak (Emberiza citrinella) és a cigány
csaláncsúcsnak
(Saxicola torquata).
További jellemző fajok a laposokról:
A
növényzettel sűrűn benőtt részeken költ, a fülemüle, a foltos
nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus), énekes
nádiposzáta
(Acrocephalus palustris), cserregő nádiposzáta (Acrocephalus
scirpaceus), és a csilpcsalp füzike (Philloscopus
collubita).
Az
időszakosan elvizenyősödő, mélyebb területeken nyílik a mocsári
gólyahír (Caltha palustris), a réti kakukktorma
(Cardamine pratensis),
a réti füzény (Lythrum salicaria), és a sárga
nőszirom (Iris
pseudacorus). A védett szibériai nőszirom (Iris
sibirica), a réti
iszalag (Clematis integrifolia), és a nyári tőzike (Leucojum
aestivum)
is ritka jellegzetessége a vidéknek.
 |
 |
| barátposzáta
(Sylvia atricapilla) |
mocsári
gólyahír (Caltha palustris) |
 |
 |
 |
 |
| réti iszalag (Clematis
integrifolia) |
nyári tőzike (Leucojum
aestivum) |
réti füzény (Lythrum
salicaria) |
szibériai
nőszirom (Iris sibirica)
|
Folytatás következik az erdőkkel és a
rovarvilág leírásával.
Ez a Szent Vid tanösvényről szóló oldal, amely bemutatja a Mosoni-Duna
mellett található páratlan szépségű tájat, megtekinthetők az ott
található jellemző állatok, és növények, a szigetköz jellegzetes ártéri
növénytársulásai, melyek kerékpárral is bejárhatók.
|
© Minden jog fenntartva
Horváth
Gyula János
FHNPI - Szigetközi TK
horvathgyula@postafiok.hu
www.horvathgyula.eu
|
BÁCSA / TANÖSVÉNYEK
/ SZIGETKÖZ
<<-- vissza
1. 
