A Túrterebesen tanító Szabó Endre a
biológiai tudományok doktora
Egy új lepkefajt is felfedezett
A Keleti– és Déli–Kárpátok nappali
lepkefajainak állatföldrajzi szempontból való összehasonlítása a témája annak a
doktori disszertációnak, amelyet Szabó Endre, Túrterebesen oktató biológiatanár
készített, és védett meg a közelmúltban a Debreceni Egyetemen, megszerezve
ezzel a biológiai tudományok doktora címet. A tudományos tevékenységet is
folytató pedagógus, amellett, hogy megszámlálhatatlan szakdolgozat szerzôje,
évekkel ezelôtt egy teljesen új lepkefajt is felfedezett, és párját ritkító
lepkegyûjteménnyel rendelkezik.
Az 1942–ben, Szatmárnémetiben született
Szabó Endre közel 40 éve tanít a Túrterebesi Általános Iskolában. Az egyetem
1965–ben való elvégzését követôen rögtön ide kapott kinevezést, és azóta — az
elsô év kivételével, amikoris a faluban lakott — a megyeközpontból ingázik
naponta a Túr mentére, ami nem kis megpróbáltatást jelentett a számára.
A természet, az állatok szeretete már
gyermekkorában intenzíven foglalkoztatta, és ötödikesen eldöntötte:
biológiatanár lesz belôle. Már ekkor elkezdte a lepkegyûjtést, amelyhez
nagyobbik bátyjától, Gyulától kapott kedvet, aki jelenleg a megye legnagyobb
kollekciójának a tulajdonosa, és országos szinten is elismert.
— Elsôsorban a rovarok és a lepkék
foglalkoztattak már gyermekkoromban is, és amikor biológusként választani
kellett egy szakágat, nyilvánvaló volt, hogy ezt fogom folytatni.
Fiatal tanárként Szabó Endre szinte összes
szabadidejét a Túrterebes környéki lepkefajok megfigyelésével,
tanulmányozásával töltötte, és ebbôl írta elsô fokozatú tanári dolgozatát,
1983–ban "Túrterebes helység környékén található természetes és
kultúr–életterek nagylepke faunájáról. Ezen ismeretek felhasználása az állattan
és mezôgazdaságtan leckék keretében" címmel.
— Az elsô fokú tanári szakdolgozatom
százoldalas, és a Túrterebes környékén elôforduló nagylepkékkel foglalkozik.
Túrterebes igen érdekes terület ilyen szempontból, hiszen gazdag a rovarvilága,
lévén, hogy sok a nedves terület — a Túr holtágai —, és az erdôs rész —
terebesi hegyi erdô. Akkor összesen 472 lepkefajt jeleztem és írtam le
részletesen Túrterebes környékérôl, azóta valószínûleg változott némileg
a helyzet. Olyan ritka fajokkal is lehet itt találkozni, mint például a Plusia
zosimi nevû bagolylepke, amit az országban eddig csak Lugos környékén
figyeltek meg.
Szabó Endre a lepkegyûjtéssel
kapcsolatban elmondta: igen komoly különbség figyelhetô meg a hatvanas–hetvenes
évek és a kilencvenes–kétezres esztendôk között a lepkék elterjedése
szempontjából. Miközben ugyanis harminc–negyven évvel ezelôtt, ha este autóval
kiment az ember a mezôre, a kocsi lámpáját egy–kettôre rengeteg lepke vette
körbe, most viszont nem figyelhetô meg ez a jelenség. A lepkék számának
csökkenésében nagy szerepe van a növényvédô szereknek, illetve a közvilágításra
használt nagykapacitású villanyégôknek, amelyekhez közel repülve elpusztulnak a
rovarok — mondja a biológus.
— A másfél millió, földön élô állatfajból
száznegyvenezret tesznek ki a lepkék fajai, amelyek között biztosan rengeteg
olyan van, amelyet még fel sem fedeztek. Belsô– és Közép–Ázsiában évente több
tíz új fajt fedeznek fel, ne is beszéljünk az esôerdôkrôl, amelyekben olyan
fajok élnek, melyek az erdôirtás következtében még azelôtt kipusztulnak,
mielôtt leírnák ôket.
A Szabó Endre nevéhez is fûzôdik egy
új lepkefaj felfedezése: a herkulesfürdôi Domogledhegyen talált rá a pici
araszolólepkére, amelyet egy budapesti természettudományi professzorral,
Vojnics Andrással közösen írt le, és amelynek az Euphiteria domogledana nevet
adta, 1988–ban. A genus, azaz az alfaj meghatározását követôen ilyenkor mindig
el kell ahhoz végezni az ivarszervi vizsgálatot, hogy biztos legyen benne az
ember: új fajról van–e szó, vagy sem. Ahhoz, hogy a tudományos köztudatba egy
ilyen új felfedezés bekerüljön, elég az, hogy egy komoly, tekintélyes
szaklapban nyilvánosságot kapjon az esemény.
— A lepkékben nem csupán az fogott meg,
hogy szépek, és gyönyörû színárnyalatokban pompáznak, hanem az is
vezérelt, amikor rájuk szakosodtam, hogy manapság új, jelentôs felfedezéseket
csak a gerincteleneknél lehet felmutatni, mivel a többi faj elég jól fel van
térképezve — mondja a biológia újdonsült doktora, akinek közel 10 000
példányból áll a lepkegyûjteménye. A rovartûvel feltûzött,
kipreparált egyedek között olyan ritkaságok is találhatók, mint a Kárpátokban
élô Apolló lepke, amely veszélyeztetett faj, továbbá: Európa legnagyobb
méretû lepkéje, a nagy pávaszemes lepke. Ennek nagy zöld hernyóit találni
tavasszal a fák levelein. Különleges még a halálfejes lepke, amely a torán
lévô, halálfejhez hasonló mintázatról kapta a nevét. Utóbbiról megtudjuk:
szubtrópusi lepkefaj, és délrôl vándorol vidékünkre minden évben. Amennyiben
gyenge a tél, bábjai nálunk is áttelelnek, de vidékünkön nem alkotnak állandó
populációt.
Szabó Endrét természetesen arra is
megkértünk, hogy a doktori szakdolgozatának részleteire kitérjen. A Kárpátok
két vonulatában rengeteg alkalommal végzett saját maga is gyûjtést, de
szakkönyveket is felhasznált. Azt a kutatómunkát, ami a doktori disszertáció
mögött rejlik, egy mai biológusnak talán nem lenne lehetôsége elvégezni, hiszen
az utazás rengeteg pénzbe kerül, támogatást pedig a tudományra semmilyen
forrásból nem adnak. Például — tudjuk meg — az új faj felfedezésekor sem kapott
semmiféle elismerést a Túrterebesen tanító biológus.
A Keleti– és Déli–Kárpátokat — tudjuk meg
— ôelôtte senki nem hasonlította össze lepkészeti szempontból, ez az elsô ilyen
jellegû dolgozat.
— A Keleti–Kárpátokban tizennyolc, a
Déli–Kárpátokban 17 olyan nappali lepkefaj van, amely kizárólag ott él, és a
másik kutatási területen nem található meg. A közös fajok száma 134, és a két
kutatási területen összesen 169 lepkefaj él, ezenközben az egész ország
területén 185 faj található meg.
A 200 oldalas doktori disszertáció a
vizsgált 169 fajt részletesen leírja, és elterjedési térképekkel, színes
fényképekkel van illusztrálva. A nálunk élô lepkefajok két csoportra oszthatók:
az alapfaunát a palearktikus és polarktikus fajok képezik, amelyhez
hozzáadódnak az északmediterrán fajok.
Szabó Endre nemsokára honosítani fogja
doktori oklevelét, hiszen, bár létezik a két ország között egyezmény ilyen
szempontból, ezt az eljárást meg kell tenni. Amennyiben támogatója akad,
feltett szándéka, hogy szakdolgozatát könyv alakjában is megjelentesse.
Fodor István
Forrás: Szatmári Friss Újság
(http://www.hhrf.org/frissujsag/04jun/fu40623.htm)
- LAP TETEJÉRE -