A kunszigeti Tündérvár feltárásának krónikája
Rimányi
Zita
2004-08-11
2004. szeptember 3. péntek – A tizennyolcadik nap
Tündérvár visszavár
A Kunszigetrõl megjelent CD borítója - kattintson a
képre!
(Ez még csak a terepmunka vége, és csak egyelõre!) A
merülési terv feszített tempója az utolsó napon sem lazult. A békaemberek ezt a
napot is kihasználták. Összegzésként megállapították: Tündérvár csak részben
tárta fel titkát. Bár nyomós érvek szólnak a kikötõerõd elmélet
mellett, még mindig nem dönthetõ el biztosan, hogy csupán
õrtorony, erõd vagy kikötõ is volt Kunsziget határában az
ókorban. Két falszakaszt tártak fel ugyanis a búvárrégészek, a búvárok. Az
egyik a parttal párhuzamosan dõlt be a mederbe tíz méter hosszan és
vélhetõen az erõd Duna felõli oldala lehetett. Kétezer
évvel ezelõtt húzták fel téglákból és speciális betonszerû
kötõanyagból. A másik merüleges a partra, a meder lejtõs részére
építették. Így fejezõdött be a Mosoni-Duna medrében, a római romnál
2004-ben végzett ásatás, a négy hetes régészeti terepmunka, ami a vártnál jelentõsebb
és nagyobb kiterjedésû leletegyüttest tárt fel. Lesz dolguk a Kultúrális
Örökségvédelmi Hivatal szakembereinek az adatfeldolgozással is...
2004. szeptember 2. csütörtök – A tizenhetedik nap
A falu hálája
Még az utolsó elõtti nap sem telt izgalommentesen. A
kutatásvezetõ reggel még nem akart egy szót sem mondani a négyhetes
akció eredményeirõl, mert tudta, hogy hirtelen elõkerülhetnek
olyan nyomok, amelyek új fordulatot jelenthetnek. Arra készült a kutatócsoport,
hogy átvágjon egy omladékréteget. Azt viszont ekkor már biztosan tudták a
régészeti munkát végzõk, hogy nem jutottak elég mélyre. Azaz a feltárás
annyi érdekes adattal, nyommal szolgált, hogy érdemes a további, még alaposabb,
még mélyebbra hatoló ásatásra. Nem jutottak a végére a múltról mesélõ
római maradványok történetének. Ha emiatt éreztek is némi elégedetlenséget a
régészek és a búvárok, bizton kárpótolta õket a helybeliek kedvessége.
Szállásadójuk, a Pampa Klub házigazdája búcsúestet szervezett számukra, amelyen
megjelent a falu teljes képviselõtestülete. A kutatók Kunszigetet
bemutató CD-ROM-ot, a polgármester tõlük többek közt a Gyõri
Búvár Sportegyesület pólóját, egy kis ezüst búvárfigurát, egy nyakláncmedált
kapott ajándékba.
2004. szeptember 1. szerda – A tizenhatodik nap
Megtalált mészkõtömbök
Rutinszerûen merültek a kutatócsoport tagjai, akik már
egyre gyakorlottabban használják a „mederporszívót". Folytatódott az
iszapszivattyúzás, a térkép- és a vázlatrajzolás a kövekrõl. A
merülõk megtalálták a partra merõleges fal
megerõsítéseként szolgáló mészkõtömböket. Ezek a nyomok a
kikötõváltozat mellett szólnak, azaz a mellett, hogy Kunszigetnél
nemcsak erõd volt, az ókorban, hanem kikötõ is.
2004. augusztus 31. kedd – A tizenötödik nap
Malmok nyomában
A kutatók nemcsak a Toronyvári-dûlõnél merültek,
a folyó mintegy másfél kilométeres szakaszán vizsgálódtak. Többször is beültek
a bombardba, a motoros gumicsónakba és felderítéseket végeztek a környéken.
Lakossági emlékek, tapasztalatok nyomán a falu túlsó végére is elhajóztak, ahol
XIX. századi malmok deszkadarabjait találták meg és a benne lévõ
szögeket. Ez a „nyom" is adatbázisba kerül és alapja lehet további
vizsgálódásoknak. 2004. augusztus 30. hétfõ – A tizennegyedik nap
Érdekes rézlelet Ugyan nem ókori és nem is aranyból készült, de érdekes leletnek
számít az a pecsétnyomó, amit a kutatók a Dunában találtak az ásatás közben.
A gyõri levéltár, múzeum szakemberei segítettek a
beazonosításában. Kiderült, hogy XVIII. századi. Ennek kapcsán érdemes
megimételnünk azt a régészek közt már szinte szállóigének számító magyarázatot,
amely a közvélekedésben róluk terjedõ általános, de téves nézetet
oszlatja el: „a régész nem kincset, hanem összefüggéseket keres". És aki
ismeri õket, az tudja is: valóban nagyobb örömet tud okozni nekik, ha
például bronzkori lakóház halvány nyomaira találnak, – vagy néhány
csonthorogra, amibõl arra következtetnek, hogy hajdani eleink
horgásztak, – mint egy méretes aranylelet. Õk már csak ilyenek. De azt
hiszem, hogy ennek csak örülhetünk.
2004. augusztus 27. péntek – A tizenharmadik nap
Nyilatkozó kutató
Egyre több médium ad hírt a kunszigeti ásatás
eredményeirõl. A kutatásvezetõ hol merül, hol kutatást vezet, és
gyakran nyilatkozik. (Azt külön köszönjük, hogy honlapunknak szinte minden
nap!) A régész arról is tájékoztat minden hozzá forduló újságírót, hogy kétezer
évvel ezelõtt a falépítõk jó minõségben építették meg
téglából és speciális betonszerû kötõanyagból a falat, amit azt
követõen, késõbb alámosott a Duna, ezért kidõlt.
2004. augusztus 26. csütörtök – A tizenkettedik nap
Jobb a vízben
Tóth J. Attila kutatásvezetõ
A heves esõzés és a lehûlés ellenére
folytatódott a munka a parton, a part közelében: a búvárok és a régészek a
Dunába merültek. A szárazon ugyan kellemetlenek voltak a körülmények, ezért
inkább a vízben tartózkodtak szívesen. Este pedig hét órától fórumot tartottak
a falubelieknek. 60-80 lakos gyûlt össze és kíváncsian hallgatta a helyi
kultúrházban a régészeti munkáról szóló tájékoztatást. Még gyerekek is voltak
az érdeklõdõk közt. Attila, a kutatásvezetõ
kivetíthetõ ábrákkal készült, akárcsak a tudományos elõadásaira.
Az ismertetõ után több idõs ember szólt hozzá a témához, mondta
el a romhoz fûzõdõ emlékeit. Kiderült, hogy a
folyószakaszon, a kutatáshoz közeli részen két gázló is van. Azokat a
jövõ héten a kutatócsapatnak érdemes lesz megnéznie, megvizsgálnia.
2004. augusztus 25. szerda – A tizenegyedik nap
Nemzetközi tetszésnyilvánítás
A három tagú francia búvárrégész „különítmény" a
legtapasztaltabbnak számított Kunszigeten. Ugyanis hazájukban már több mint egy
évtizedes múltra tekinthet vissza a víz alatti régészet. Saját folyamaikban
fõként hajómaradványokat, vízimalmokat, azokra utaló cölöpöket tártak
fel. Tehát a Mosoni-Dunában is gyakorlottan mozogtak. Jelenlétük,
gyakorlottságuk nagy segítséget jelentett a magyar régészeknek, akik jobbára az
utóbbi két évben végezték el a búvártanfolyamot.
A franciáknak viszont az jelentett élményt,
tapasztalatszerzést, hogy római erõdítménynél, a limes falmaradványainál
merülhettek. Erre eddig nem nagyon volt módjuk. Akárcsak a szlovén Andrej
Gasparinak, aki szintén gyakorlott búvárrégész, de ókori, víz alatti
falmaradvánnyal még nem akadt dolga. Egyébként a külföldrõl
érkezõ kutatók mindegyikének elnyerte tetszését a környék, a táj, a falu
és a benne lakók kedvessége.
2004. augusztus 24. kedd – A tizedik nap
Egyre mélyebbre
A négy új szelvényt üresen találták a kutatók, azaz azokban
nem folytatódott a fal vonulata. Ezért azokban az ásatási szelvényekben
folytatták a munkát, azokra a részekre koncentráltak, ahol már 10-20
centiméternyi iszap elszivattyúzása után elõtûntek a kétezer éves
kövek. Újabb üledékrétegeket tisztítottak le a maradványokról, mintegy 50
centiméteres vastagságban. Egyre mélyebbre ásnak, hogy elérjék a római kori
rétegeket, ugyanis néhány késõ középkori, kori újkori szórványlelet már
elõkerült. Találtak pár kerámiatöredéket, cserépmaradványt, többek közt
egy fedõ darabkáját.
2004. augusztus 23. hétfõ – A kilencedik nap
Csapatcsere
Újabb hét, újabb váltás. A kunszigeti kutatómunkát mától
részben lecserélõdött és kibõvült csapat folytatja. Összesen 3
magyar, 3 francia, 1 szlovén régész és 4-6 gyõri búvár. A
merülõcsapat így összesen 13 tagú. A csapattagok újabb szelvényeket
jelöltek ki a mederben és folytatták a korábban megkezdett, alaposan
részletezõ vizsgálódást: az iszapszivattyúzást, a kövek helyzetének
lemérését, a szelvénytérképek megrajzolását. Rövid ideig egy építész is
csatlakozott a kis csapathoz.
Sarkadi Márton szintén a Kultúrális Örökségvédelmi Hivatal
kutatója. Mûszeres felmérést végzett a szárazon egy úgynevezett lézeres
teodolit földmérõ eszközzel, ami a modernebbek közé tartozik
kategóriájában. Munkájának az célja, hogy a búvárrégészek által feltárt,
feltérképezett mederbeli részeket, a víz alatti térképrészleteket pontosan be
lehesen rajzolni Magyarország térképére. Kicsit furcsa is volt jelenléte
azoknak, akik már megszokták a békaruhába öltözött, víz alatti írótáblákkal
felszerelkezett kutatók látványát. A geodéta ugyanis a parton állította fel
háromlábú mûszerét és nézett bele annak kamerájába. A parton lévõ falcsonkra
pedig érdekes kis jeleket rajzolt.
2004. augusztus 19. csütörtök – A nyolcadik nap
Francia erõsítés
Annie Dumont, Jean-Francois Mariotti és André, a három
francia búvárrégész „beépült" a csapatba, a magyarokat váltva merült a
Mosoni-Dunába, folytatta a rakpart letisztítását a szivattyúval, mérések
alapján berajzolta a kövek helyét a szelvényekrõl készült vázlatokba.
Azok összesítése alapján pedig egyre jobban körvonalazódik a hajdani fal,
erõdítmény alakja. Aprólékos munka, a laikus számára hirtelen nem hoz
látványos eredményt, a régészek számára mégis izgalmas, ahogy az összefüggések
eléjük tárulnak, ahogy a kétezer évek kövek titkokat árulnak el a múltról,
azokról, akik egymásra rakták õket, azokról, akik rajtuk jártak.
Koradélután Tóth J. Attila az egyik gyõri búvárral és Egyházi Dóra
régésszel a búvár sportegyesület bombardjába, motoros gumicsónakjába ülve
felderítésre indult a Dunán. Attila talált egy olyan oszlopot, ami hajdani
vízimalom nyomaira utalt. Persze nem ókorira, hanem újkorira. Találtak egy
zsírosbödönt is, amit mókásan szórványleletnek neveztek, de igazából nyolcvan
éves lehet. És egy fél lópatkót is, ami remélhetõleg meghozza
szerencséjük.
2004. augusztus 18. szerda – A hetedik nap
Búvárrégész-bázis a Duna-parton
Kunszigetre beérve bal kéz felõl két gyár
üzemépületei elõtt halad el az utazó, aztán hirtelen a falu
legveszélyesebb keresztezõdésénél találja magát. A Y alakú kanyarban
balra kell fordulnia, a Bolgányi-híd, Dunaszentpál felé – persze kellõ
elõvigyázatossággal – és akkor már elmaradnak mellõle a házak.
Mezõk, rétek, ligetek közt halad, bal kéz felõl egy a környékre,
a Szigetközre oly jellemzõ, szépen rendben tartott útszéli keresztet,
egy pléhkrisztust láthat. Aztán egy négyes elágazáshoz ér. Itt már tábla
mutatja, ahogy a következõ letérõnél is, hogy merre kell menni a
római romhoz. Innen már földúton: töltésen át, nyárfaliget mellett,
sûrûre nõtt bokrok közt, el a magasles mellett. Aztán a
learatott táblák mögött már elõtûnik az erdõsáv, ami a Duna
vonalát jelzi. És perzse ott parkolnak sorban a régészek és a búvárok
jármûvei.
A kutatók az aljnövényzettõl megtisztított
partszakaszon kis, táborszerû bázist alakítottak ki maguknak az árnyat
adó lombok alatt. Összecsukható padok, asztalok jelzik azt a helyet, ahol
egy-egy merülés után pihenhetnek, ehetnek és persze itt vannak a térképek is,
amikre átvezetik a víz alatti táblákra rajzolt, írt adatokat. Kicsit arrébb,
leterített fólián a merelés kellékei, felszerelései. Itt lehet békaruhába
öltözni, illetve abból kivedleni. A rom szárazon lévõ falcsonkján is a
merülõk cipõi, pólói száradnak. A vízbe ereszkedést és a
vízbõl kijövetelt pedig az a kidõlt fa segíti, amelyet pallók
segítségével mólóvá alakítottak a kutatócsapat tagjai. A bázis hangulatos
látványt nyújt, annak ellenére is, hogy a búvárokon látszik: fizikailag
erõsen igénybe veszi õket a nagy sodrásban végzett munka. És a
szivattyút mûködtetõ kompresszor bõgése is újra meg újra
megszólal. Mégis szívesen fogadják honlapunk riporterét és hagyják magukat fotózni.
(Felvételek a fotógalériában.)
2004. augusztus 17. kedd – A hatodik nap
Terepgyakorlat
A falubeliek egyre élénkebben érdeklõdnek a feltárás
iránt. Persze azért ez nem jelenti azt, hogy a kunszigeti dolgos emberek
naphosszat a határban, a Duna-parton sorakoznak és nézik a
„látványásatást". De az újságírók, rádió- és tévériporterek mellett egyre
gyakrabban látogatja meg egy-egy helybeli a kutatókat. Idõs bácsik a
romhoz kötõdõ emlékeikrõl beszélnek a régészeknek, akiket
a helybeli panzió házigazdái jól tartanak, szendvicsekkel ellátnak. A boltban
zárás után is fogadják õket, drukkolnak nekik, hiszen szeretnék, ha
minél több dolgot kiderítenének az ókori építményrõl, amit Tündérvárnak
hívnak és tudományos adatok sora nélkül is a szívükhöz nõtt.
2004. augusztus 16. hétfõ – Az ötödik nap
Kibõvült csapattal
A hétvégi szünet után ma kibõvült csapat folytatta a
búvárrégészeti kutatást. 7 régész és 4 gyõri búvár vett részt a
merülésekben és már a talajradaros mérések alapján elkészült 3 dimenziós medertérkép
is segítségükre volt. A kijelölt ásatási szelvényekben tovább haladva
szivattyúzták el az iszapot a maradványokról. Munkájuk eredményeként már
összesen
A franciák megérkezését holnap estére várják. Õk a
folyami kutatások gyakorlott szakemberei, így nagy segítséget jelentenek a
magyaroknak.
2004. augusztus 13. péntek – A negyedik nap
Heuréka! – Megvan a rakpart!
A búvárrégészeti kutatásnak szerencsét hozott a péntek
Ahogy korábban feltételezték is. Persze a falakba rakott
kövek alkotta építmény folytatódik az iszap alatt, ezért a kutatók is
folytatják az üledék elszivattyúzását. Szelvényrõl, szelvényre haladnak,
egyre rutinosabban. Már kikísérlezették, hogyan tudják a leghatékonyabban
végezni a víz alatti „porszívózást". Így a jövõ hét elé remek
kilátásokkal nézhet a kis csapat.
2004. augusztus 12. csütörtök – A harmadik nap
Elõtûnt a víz alatti fal
Ma megkezdõdött az üledék elszivattyúzása az ásatási
szelvényekbõl. Az egyes szelvényt kezdték bontani a búvárrégészek és a
búvárok. A két évvel ezelõtti tájékozódó merülésekbõl ismert
falcsonktól folyásirányban felfelé,
Így már kétszer akkora, összesen 4 méteres darab vált
ismertté, a lemerülõk számára láthatóvá és valószínûleg az iszap
alatt még folytatódik a vonulat. Ez Tóth J. Attila kutatásvezetõ
elmondása alapján azt jelenti, hogy beigazolódni látszik a régészek hipotézise,
miszerint itt húzódott hajdan, a római korban a limes védõrendszerének
részét képezõ rakpart.
„Egyre biztosabb, hogy megvan a rakpart! De persze
tudományosan csak akkor jelnthetjük ki, ha összesen legalább 8 méteres szakasz
elõkerül!" – jelentette örömmel a mosonmagyaróvári származású
kutató.
augusztus 11. szerda – A második nap
Furcsa mélyedés a mederben
A búvárrégészet keretében a mederbe merülõk elkezdték
kimérni a római kikötõerõd rakpartjának feltételezett sávja
felett a szárazon végzett ásatásoknál bevett rácsrendszert. A négyzetháló
sarokpontjait egy drótból készített derékszögû háromszögforma
segítségével jelölték ki és leverték a cölöpöket. Ezt az eljárást víz alatt
hazánkban eddig még nem alkalmazták.
Nyolc négyzetet sikerült így kijelölni és ha holnapra
megérkezik a szivattyú, akkor ezeken a részeken elkezdõdhet az üledék
eltakarítása. Akárcsak a víz nélkül végzett régészeti munkáknál, a kutatók
rétegrõl rétegre haladva bonthatják le azokat az anyagokat, amik
eltakarják a leletet, esetünkben a kikötõerõd falcsonkjait. A
rácsháló pedig a térképezés, a leletek pontos helyének meghatározása miatt
fontos.
Ma már csónakból merültek a búvárok – hat hullámban
párosával – és a régészekkel együtt a Toronyvári dûlõnél a vízbe
ereszkedve a folyó jobb partjával párhuzamosan haladva felfelé mintegy
háromszáz-négyszáz méteren felderítették a medret. Találtak egy olyan
furcsaságot, amirõl egyelõre még nem lehet tudni, hogy van-e
régészeti jelentõsége. Mindenesetre a mederben a közelben nincs hasonló,
tehát a kutatók szerint behatóbb vizsgálatot igényel az üreg, ami uszadékfával
van tele. Holnap eldõlhet, hogy mesterséges vagy természetes
képzõdmény.
– Azt már két évvel ezelõtt felderítettük, hogy
Kunszigetnél másfél méter széles falcsonkokat rejt a Mosoni-Duna és a látottak
alapján sejtettük, hogy zsaluzásos, úgynevezett keszontechnikával húzták fel a
rómaiak, de bizonyosságot csak akkor nyerhetünk, ha nagyobb felületet ki tudunk
bontani a maradványokból – nyilatkozta Tóth János Attila kutatásvezetõ.
2004. augusztus 10. – Az elsõ nap
Menetrend szerint megmártóztak
A régészek reggel hét órakor indultak Budapestrõl.
Fél kilenckor már Gyõrben voltak, a búvárklubnál találkoztak
merülõtársaikkal. Együtt pakolták be a szükséges felszerelést, a
palackokat, uszonyokat, légzõkészülékeket, búvárruházatot autóikba és
indultak tovább a bájos Mosoni-Duna melletti településre, Kunszigetre. Miután
birtokukba vették szálláshelyüket, körülbelül délre értek a kutatás
helyszínére, a hajdani római határvonal, a limes részét képezõ
kikötõerõdhöz. A falu határában, a Bolgányi-híd felé vezetõ
részen, egy eldugodtabb mellékúton lehet megközelíteni a
Toronyvári-dûlõt, ami a római romról kapta a nevét.
Tóth János Attila kutatásvezetõ arról tájékoztatta
website-unkat, hogy az elsõ nap feladata a lelõhely környékének
megismerése, természetesen a víz alatt. A négy búvárrégészbõl és négy
sportbúvárból álló csapat minden tagja lemerült a mederbe, és igyekezett
helyismeretet szerezni. Ennél több erre a napra nem is volt elõírva,
betervezve.
Volt aki már nem elõször merült itt, ugyanis a
Kulturális Örökségvédelmi Hivatal már két éve is végeztetett a Tündérvárnál
felderítéseket. Ahogy akkor, most is elõkészített terep várta a
kutatókat. A helybeliek az önkormányzat irányításával eltakarították a
sûrû aljnövényzetet a partról azon a helyen, ahol a folyóhoz le
kell jutniuk a búvároknak.
A merüléseket figyelemmel kísérte a kunszigeti polgármester,
az egyik idevalósi helytörténész és néhány helybeli.
A kutatócsapat azzal az elhatározással tért nyugovóra, hogy holnap délelõtt fél tízkor elkezdi az erõd feletti folyószakasz vizsgálatát, és a felderítõ merülések során cövekeket helyez ki, amik már az ásatáshoz szükséges szelvényrendszer alapját jelentik.