Árvíz fenyegetheti Szigetközt

2005-02-26

Dominik Kocinger elmondta lapunknak, mekkora eséyt lát arra, hogy a Szigetköz kapjon a bõsi energiából.

„Ha eddig nem is építették fel Nagymarost, nem kérdõjelezzük meg a

magyar fél jogosultságát a villamos áram egy részére. A mûszaki megoldások halogatása miatt pedig árvízveszély fenyegetheti a Szigetközt" – állítja Dominik Kocinger szlovák dunai kormánybiztos lapunknak adott interjújában.

Dominik Kocinger másfél évtizede a Szlovák Köztársaság kormány meghatalmazottja a bõs–nagymarosi ügyben: ezalatt nálunk közel fél tucat kormánybiztos foglalkozott a Duna ügyével. A meghatalmazott nemrégiben Pozsonyban találkozott Széles Sándor máriakálnoki polgármesterrel: ott a bõsi áram „importálásáról" is szó esett.

A Kisalföld azt kérdezte tõle: mekkora esélyt lát arra, hogy Szigetköz valóban részesüljön a bõsi elektromos energiából, s mit kérhetne ezért cserébe Szlovákia?

A megállapodás még mindig érvényben van!

– Az 1977-es magyar–szlovák szerzõdés kimondja, hogy a bõs–nagymarosi vízlépcsõrendszert közösen kell felépíteni és hasznát is együttesen kell kiaknázni – mondta Dominik Kocinger. – A szerzõdés érvényes: célja Pozsony és Budapest között nemcsak áramot kell termelni, hanem javítani az árvízvédelmet, a hajózási feltételeket, védeni a természeti környezetet. 1998 februárjában, tehát öt hónappal a Nemzetközi Bíróság (NB) ítélete után a két delegációvezetõ aláírta a kormányközi „keretszerzõdés az NB ítéletének végrehajtása alapelveirõl" javaslatát, mely a villamos áram elosztásának kérdését is tárgyalta. Az eljárás a következõ lett volna: a két kormány elfogadja a megállapodásjavaslatot, s ennek alapelvei értelmében az 1977-es szerzõdést megváltoztatják. 1998 márciusában a szlovák kormány el is elfogadta ezt.

Az ’77-es szerzõdés változtatásának elfogadásával a kitermelt villamos áram konkrét elosztása a felek beruházási költségeinek arányában történt volna. A magyar kormány azonban a megállapodás javaslatát elutasította, s egy új megállapodás – mint tudjuk – továbbra sincs kilátásban. Mi nem kérdõjelezzük meg a magyar fél jogosultságát a villamos áram bizonyos részére – mely neki jár –, még ha ez idáig nem is építette fel Nagymarost. Ezt már az 1998-as keretmegállapodás-tervezetben meghatározták és ma is, 2005-ben, érvényben van.

Személy szerint nem ellenzem Szigetköz lakóinak gondolatát egy részletmegállapodás elkészítésérõl a Bõsön kitermelt áram egy részének átadásáról. Azonban a magyar fél kizárólagos hatáskörébe tartozna, hogy elõnyben részesíti-e Szigetköz lakosait áramfogyasztási engedményekkel. Az 1977-es szerzõdés vagy más részletmegállapodás céljainak teljesítése esetén Szlovákia nem igényelhet ellenszolgáltatást az áram átadásáért. –

A magyar kormány álláspontja most az, hogy lemondhatunk a bõsi áramról, ám cserébe több vizet kérünk a Dunába. Ön szerint „polgármesteri" kezdeményezésére megváltozhat ez a vélemény?– Mivel Szlovákia a mûtárgyakat – tározó, felvíz- és alvízcsatorna, vízi erõmû – a projekt szerint a vízmérlegre és a csúcsrafuttatás lehetõségére dimenzionálta, az áramról való lemondás – a víz javára – a beruházás jelentõs elértéktelenítését és kevesebb áram kitermelését jelenti.

Ezt azoknak is tudatosítaniuk kell, akik ezt olyan „könnyedséggel" kérik tõlünk. Ezzel a kérdéssel még biztosan találkozni fognak a munkacsopor-tok. Az 1977-es szerzõdés azt is tartalmazza, hogyan lehet ezeket a felvetéseket megoldani a vízlépcsõrendszer felépítése után: természetesen az a kérdés, hogy ez a követelmény elõnyös-e a magyar félnek.

Bõsi erõmû: károk vagy vízpótlás?

– Mit vár a márciusi gyõri magyar–szlovák tárgyalásoktól? A különbözõ bizottságok – jogi, gazdasági, mûszaki – végeztek érdemi munkát az elmúlt egy évben?– A márciusi gyõri találkozón a három munkacsoport kérdéseit és mandátumát fogadjuk el. Sajnos a magyar fél volt, amely nem fogadta el javaslatunkat a mûszaki (folyamgazdálkodási, hajózási, környezetvédelmi és energetikai) munkacsoport mandátumára vonatkozóan, amit már 2002 áprilisában elõterjesztettem. Az elmúlt három évben az összes mûszaki kérdés megoldható lett volna, ha nem kellett volna két évet várni a magyar kormányküldöttség új vezetõjének kinevezésére és mindhárom munkacsoport mandátumának közös elfogadására.

A munkacsoportok az elmúlt évben nem hajtottak végre semmi konkrétumot, a jogi és a gazdasági munkacsoport csak a kérdéseket fogalmazta meg, s most várnak a mûszaki kérdések megoldására. – Alsó-Szigetköz vízpótlását és a LIFE III projekt megvalósulását támogatja Szlovákia?– Véleményem szerint a bõsi vízi erõmû jelenlegi mûködtetésének a szigetközi természeti környezetben okozott kárairól szóló hírek Szigetköz lakosságát finoman fogalmazva hosszú ideje félrevezetik.

A bõsi vízi erõmû mûködtetésének Szigetköz térségére irányuló hatásait a közös monitoring eredményei és a modellmegoldások tárják fel. Ezek szerint például 2003-ban februártól szeptember végéig nem folyt volna víz a Dunából a Mosoni-Dunába, s hasonló történt volna a szlovák és a magyar ágrendszerben is. 1995-ben néhány ideiglenes mûszaki intézkedésrõl és vízhozamokról állapodtunk meg.

Azóta a régi Duna-mederbe nyáron másodpercenként 600 – télen 250 –, éves átlagban 400 köbméter vizet vezetünk át. Az 1977-es szerzõdés szerint ez csak 50 köbméter lett volna. A Mosoni-Dunába most folyamatosan 40 köbmétert vezetünk: a projekt szerint ebbõl csak 20 realizálódott volna. Ezáltal a Mosoni-Duna vált Magyarországon a Tisza után a második legnagyobb és legjobb vízminõségû állandó folyóvá. Részemrõl elvégezhetünk egy kísérletet: 2005-ben annyi vizet fogunk átvezetni, amennyi a vízlépcsõ nélkül folyt volna – például 2003-ban. Beleegyezésüket adják? El tudják képzelni, milyen következményei lennének? A magyar oldali ágrendszer jelenleg a dunakiliti gát felett kap vizet közvetlenül a Dunából.

Ezt a gát és a fenékküszöb segítségével történõ duzzasztás teszi lehetõvé. A vízszint szabályozásával irányítani lehet az ágrendszer vízmennyiségét, és ezt a Mosoni-Duna vizével át lehet engedni a védett oldalra is öntözésre. Szlovákia és a bõsi vízi erõmû támogatja a vízpótlást Szigetköz egész területére: feltételezem, hogy a LIFE-projekt még jobban kihasználja majd ezeket a lehetõségeket. A Duna és az ártér vízhozam-levezetõ képessége, az árvízvédelem kérdése Szigetköz számára létfontosságú kérdés, melyhez a mûszaki megoldásoknak is alkalmazkodniuk kell a LIFE III projektben is – ezeket azonban még nem ismerem.

„Árvízveszély: csökkenõ vízlevezetõ képesség"

– Egy nagyobb dunai árvíz mekkora veszélyt jelent Pozsony és Szigetköz számára?– 2002 augusztusában Dévénynél másodpercenként 10. 390 köbméter vízhozam volt, ami majdnem megközelítette az úgynevezett „százéves vízhozamot". Pozsony jelenleg a százéves árvíz ellen van bevédve és már intézkedések készülnek az ezeréves ellen is. Ezt nem lehet elmondani Szigetközrõl a régi Duna-meder jelenlegi állapotában. A meder és az ártér fokozatos benövése 1991–2002 között körülbelül másodpercenként 2000 köbméter vízhozamlevezetõképesség-csökkenést és hasonló vízhozamnál jelentõs vízszintnövekedést okozott. A 2002-es év elégséges figyelmeztetés Szigetköz elégtelen árvízvédelme szempontjából. Megjegyzem, hogy Pozsony felett a Duna vízgyûjtõjén sok hó van: ha ez gyorsan kezd olvadni, gondban lehet Szigetköz. Cséfalvay Attila

Olcsó áramot Bõsrõl

Olcsóbb áramot kérnének