CIKKKGYŰJTEMÉNY /
<<--FŐOLDAL-SZIGETKÖZ
A Szigetközre büszkék lehetünk
Nyerges Csaba
2004-07-15
A vadregényes Mosoni-Duna és az ezerarcú dunai hullámtér a legismertebb természeti érték a Szigetközben. Kevesebben tudják, hogy a mentett oldalon, a települések határában, a „kertek alatt” is hamisítatlan vadvízország húzódik.
Mondhatnak bármit a Budapestről idelátogató politikusok és az általuk irányított hivatalnokok. Bizonygathatják, hogy a Szigetköz nem kaphat nemzeti parki rangot. Ahogy ezt megfúrták, úgy húzhatják-halaszthatják a natúrpark megvalósítását is. (Most éppen a nyári szabadságok miatt.) Mint ahogy a Duna elterelése után is próbálták elodázni az érdemi vízpótlás megvalósítását. Tárgyi bizonyíték lett ugyanis a Szigetköz a hágai perben, igazolandó, mennyire elbántak velünk a szlovákok.
És sokan még ma is véres ingnek tekintik. Tíz év távlatában, a mai napig nem merték, tudták vagy nem is akarják kimondani, milyen végleges megoldást javasolnak a Duna problémáira. Ajánljuk figyelmükbe: tehetetlenkedésük, időhúzásuk, hátat fordításuk ellenére a Szigetköz a helyiek összefogásának köszönhetően nélkülük is gyönyörű. Az itt élők és az ide látogató természetkedvelő turisták szemében anélkül is élvezi a nemzeti parki rangot, hogy ezt hivatalosan megkaphatná.
125 kilométernyi új élet
Az ötvennégyes nagy dunai árvíz évfordulóján rövid összesítést készítettünk arról, hol is tart most a szigetközi vízi világ. Házigazdánkat, a vízügyi igazgatóság szigetközi szakaszmérnökét, Kertész Józsefet arra kértük, elsősorban a kevésbé ismert mentett oldali (az árvízvédelmi töltésekkel védett) területekre kalauzoljon. Hiszen sokat írtunk már arról, milyen jól sikerült a Mosoni-Duna felső vízpótlása. Beszámoltunk róla, milyen szépen működik az ideiglenes hullámtéri vízpótló rendszer Rajkától egészen Ásványráróig.
Arra is ezerszer felhívtuk az illetékesek figyelmét, hogy az Öreg-Duna főmedrével valamit kezdeni kell, ahogy a győri Mosoni-Duna-szakasszal, a torkolattal és a hullámtér Ásványráró alatti részével is. Kevesebbet foglalkoztunk a mentett oldallal, pedig ahogy szerdai, csónakos kirándulásunk is igazolta, hamisítatlan vízi világ búvik meg a kertek alatt, a falvak mentén.
Az elmúlt tíz évben Rajkától Ásványráróig a helyi vízügyi szakemberek 125 kilométer hosszú vízszakaszt élesztettek újjá. Ezek a Duna szabályozását követően a mentett oldalra került, lefűződött folyóágak, laposok, holtágak korábban jórészt szinte teljesen kiszáradtak. Árhullámok idején jelent meg bennük időszakosan a víz, de a Duna elterelését követően már akkor sem nagyon. Például a mentett oldali vízrendszer legismertebb elemei, a Zátonyi-Duna és a lipóti Holt-Duna is kiszáradt, holott mindkettőre jelentős idegenforgalom épült. Évről évre ezrek pihentek partjukon.
Farkasszem a rétihéjával
„ Ma a kitartó munka, a folyamatos rehabilitáció eredményeként folyamatos vízborítást tudunk biztosítani. Együttműködve a falvakkal, a polgármesterekkel évről évre sikerült tovább bővíteni a mentett oldali vízpótlást, ennek köszönhető, hogy jelenleg százhuszonöt kilométer hosszú rendszer működik" – mondja Kertész József. Bizonyítandó az állítást, Lipótnál csónakba szállunk, bejárjuk a Gombócos-Bár-Duna Ásványráróig terjedő szakaszát. Gazdag, buja a növényvilág, rekettyések ölelik át a folyócskát, a parton vidra nyomai, a mederben pelyhes kiskacsák. Idilli látvány. A parton kitaposott horgászállások jelzik, lehet bízni a jó fogásban.
„ Ma már nehéz elképzelni, de néhány évvel ezelőtt még szemetet hordtak a száraz mederbe. Most pedig a kertek végében kanyargó, vízzel teli csatorna visszahozta a falvakba a természetet. Nézzenek körül, nem lehet szép az, amikor a nádiposzáta éneke behallatszik az ablakon?" – kérdezi a szakaszmérnök.
Már hogyne lenne szép. És hasonlóan romantikus képeket látunk, ahol csak vízre tesszük a csónakot. A Nováki-csatornában, Püskinél napozó mocsári teknős tűnik el gyorsan a kiálló fatörzsről. Kristálytiszta a víz, százával cikáznak a halak előttünk. Arak határába érve, karnyújtásnyira tőlünk a parton barna rétihéjafészek. A két nagyobb fióka jöttünkre hirtelen kirepül, a legkisebb még csak próbálgatja a szárnyát. A szülők aggódva, méltatlankodva köröznek fölöttünk, de nincs mitől tartaniuk. Miért is bántanánk a védtelenségében is büszke kölyök ragadozót?
Ez a táj nem érdemli meg, hogy nemzeti park lehessen? Érthetetlen! Pedig biztos lehet benne a látogató, hogy ahol csak kanyargó erdőcsíkokat, rekettyéseket lát, ott élettel teli víz is csillog a rejtett medrekben.
Folytatódik a rehabilitáció
A mentett oldali tájrehabilitációt a falvakkal összefogva jelenleg is folytatják a vízügyi szakemberek. Kertész Józsefék legújabb büszkesége a Kálnoki-Duna, a rajkai holtág és a lipóti Renyhei-karéj. Terveznek persze újabb munkákat is. A pénztől függ, hogy megvalósulhat-e az ásványi Kucsérok vagy a Krázi-tó, a Kilvai-laposok újraélesztése, hogy elérhet-e a mentett oldali vízpótló rendszer a Szigetköz déli csücskéig. Akkor még nem beszéltünk a hátralévő hullámtéri feladatokról, vagy az Öreg-Duna főmedrének ökológiai célú szabályozásáról.
Megérdemelné a Szigetköz, hogy azokban a körökben is rangján kezeljék végre, ahol döntenek sorsáról. Az itt élők biztosan partnerek lennének ebben.