Bácsa története
2008.03.10.
Nagybácsa vagy Bácsa Győr egyik
városrésze Sárással és az Ergényi lakóteleppel együtt.
A
történeti Bácsa feltehetően, vízpartra települt halászfalu volt, melyet
földsánc vehetett körbe. E sáncon túl állt a templom, és ettől nyugatra a
temető. A lakosok egy része nemesi kiváltságokkal bírt, és feltehetően
evangélikus volt, ez magyarázhatja, hogy a XVIII. század végén két temető is látható
a térképen. A 17. században a báró Cseszneky és Oross családok voltak a fő
birtokosok. 1966-ig önálló szigetközi falu volt, amely feltehetően még a
középkorban települt.
A
rá vonatkozó történeti írásos adatok azonban csak a XVII. századtól említik. Régészeti
szórványemlékek viszont az avar korig visszamenőleg előfordulnak ezen a
területen. Fejlődésének jelentős állomása volt, hogy köznemesi kiváltságokkat
kapott a török korban amely 1848-ig megtartott. Ez a kiváltság anyagi
biztonságot és függetlenséget biztosított Bácsa számára. Vitalitását jelzi az
is, hogy a két világháború között határában létesült a legnagyobb győri
munkástelep, Kisbácsa, amelyet csak 1952-ben csatolnak Győr városához.
A
kisbácsai piaconKisbácsa Az első világháború utáni időkben a kevésbé tehetős
családok a város közigazgatási határán kívül engedély nélkül lakóházépítésbe
fogtak. A város később kénytelen volt ezeket az építkezést szabályozni és a
lakóterületeket a település közigazgatási területbe vonni. Ilyen módon jöttek
létre a Nagybácsa és Révfalu közötti üres területen Kisbácsa földszintes utcái.
1960-ban Bácsa község is Győr közigazgatási területének részévé vált. A második
világháború utáni években azután templomot is építettek.
Forrás: Kisalföld - www.kisalfold.hu