Dunaszentpál sorsa a töltéstől függ

Laczó Balázs

2006-01-17

Optimális esetben 2010-re készülhetne el a Dunaszentpált és Mecsért védő töltés. Emlékezetes, hogy itt egyáltalán nem volt védvonal a négy évvel ezelőtti árvízkor.

Reménykedjünk, hogy legalább 2010-ig nem lesz a négy évvel ezelőttihez hasonló árvíz, ami a mértékadó – 1954-es – Duna-szintet egy méterrel haladta meg. Akkor, 2002-ben háromszázan estek neki a munkának még a tetőzés előtt, s négy nap alatt egy hét kilométer hosszú, ideiglenes töltést sikerült felépíteni.

Hogy mindenki felismerje ennek jelentőségét, el kell mondani, hogy a medence jellegéből adódóan a védvonal nemcsak a közvetlenül érintett községeket, de Győrig az egész alsó-szigetközi részt óvja. Így az egyik legégetőbb kérdés Dunaszentpálon ma is az, hogy mikor születhet végleges megoldás a Mosoni-Duna mentén.

Várföldi Lajos polgármester szerint tavaly készültek el a modellek, s a megígért uniós támogatásból tervezett beruházás mértéke, ideje az állami önrésztől függ.

Remélhetőleg 2007-ben már pozitív döntés születik és 2010-re elkészülhet a töltés. A tervezők öt lehetséges variációt dolgoztak ki, a legolcsóbb megoldás 1,4 milliárd forintba, a legdrágább pedig éppen a duplájába kerülne. Az első verzió szerint a töltés a mostani ideiglenes védvonal útját követné, messze a folyótól, míg az ötödik közvetlenül a Mosoni-Duna kanyarához igazodna. Mérlegre kell tenni a rövid és hosszú távú előnyöket, ha ugyanis csak a legolcsóbb megoldásra sikerül forrást találni, az jelentős környezetvédelmi kárt okozhat.

A téesz által bérelt termőterület egy része az így keletkező 440 hektáros ártérbe kerülne, s egy áradás során a műveléshez használt vegyi anyagok is a vízbe jutnának. Az érintett önkormányzatok természetesen az ötöd ik verzió mellett kardoskodnak, hogy később minél kisebb ártérrel kelljen számolni.

Az ideiglenes töltés tehát még évekig emlékeztetni fog a 2002-es árvízre, amikor a Duna utca nyolcvan méter hosszan valóban a Duna utcája lett és csak Dunaszentpálon harminc ház kertjét öntötte el a víz. Több mint 80 millió forintra volt szükség a vis maior keretből, amit egy asszony például nem várt meg: saját költségén emelt magas kőkerítést a háza mellé. Talán nem kell lefesteni, hogyan is néztek ki az otthonok, hiszen sajnos épp eleget láttuk akkoriban, a szerencsésebbek a tévén, újságon, a balszerencsések saját konyhaajtójukon keresztül. Azóta nem is reménykedhet az önkormányzat abban, hogy jelen körülmények között eladhatók az itt fekvő ingatlanok, pedig húsz építési telek kialakításába vág bele még idén. Így ismét visszakanyarodtunk az állandó töltés kérdéséhez.

Hogy telkek honnan lesznek? Meglévő ingatlanokból, mert akik itt laknak, többnyire idősek és egyhektáros kertjeiket nem tudják, nem is akarják gondozni. A területek nagy részét már most is kiadják a téesznek, amely belucernázza a termőföldet.

Itt született és itt él a nyolcvanat betöltött Goldstein György is. Gyuri bácsinak – mint hajdan mindenkinek a faluban – sok jószága volt, így volt mit tenni az egy hektáron. Bikáktól, tehenektől, lovaktól, disznóktól volt hangos a kert: ma már egy állata sincs, s a gyümölcsfái is elöregedtek.

– Az utcabelieket régen „körtéverőknek" nevezték, mert mindenkinek volt június végén, július elején apró körtéje, amit úgy kellett leverni a fáról, mint a diót. Nézzék, most vágtuk ki a vejemmel ezt a fát, idén nyáron még termett – mutat a frissen elfűrészelt törzsre az idős férfi.

Ha a fa beszélni tudna, élő történelem lehetne: már akkor is hatalmas volt, amikor Gyuri bácsi született. Körülbelül százötven éve ültethették, mára azonban veszélyessé vált, s ha nem vágják ki, még kidől és viszi a háztetőt. Mert régi épületek ezek, akárcsak az egész „körtéverő" utca, amivel párhuzamosan majd új házakat húznak a mostani kertek végén, s a családalapító generáció Győrújfalu, Győrzámoly, Győrladamér, Dunaszeg után Dunaszentpált is felfedezi. A Mosoni-Duna varázsával errefelé kevés dolog vetekedhet, még ha kétélű áldásokat is hordoz magában a folyó. De legyünk pozitívak: ha nem lett volna a 2002-es árvíz, talán soha nem építenének töltést ezen az elfelejtett szakaszon.