Elképzelések, energiák

2005-03-25

Folyik politikai a vita a szigetközi bõsi áram és a folyamatban lévõ szlovák-magyar tárgyalások ügyében.

A puhatolózó tárgyalások már megindultak, egy zöldszervezet pedig elemzést készít arról, miként adható át a legkisebb járulékos költséggel a bõsi áram Szigetköznek: évente 150 gigawattóráról lenne szó. Stipkovits Pál országgyûlési képviselõ szerint ennek még nincs realitása.

A néhány héttel ezelõtti gyõri magyar–szlovák tárgyalások után a bõsi áram kérdése továbbra is napirenden maradt civil és kormányzati szinten is. A helyi tervek szerint Szigetköz az ottani elektromos energia öt százalékát kérné az elszenvedett károk kompenzációjaként, ezáltal a térségben húsz százalékkal olcsóbb lehetne az áram.

A legkisebb járulékos költséggel

A közelmúltban a szlovák villamosenergia-rendszer hatvanhat százaléka olasz tulajdonba került, de a bõsi létesítmény nem képezte részét ennek a portfóliónak. Kocinger szlovák kormánybiztos néhány hete Gyõrben azt mondta: a vízi erõmûvet kiemelték a privatizációs projektbõl. Az olaszok azonban továbbra is érdeklõdnek, bérleti szerzõdés után üzemeltetnék: egyelõre azonban a pozsonyi vízgazdálkodási vállalat mûködteti. A Reális Zöldek Klub – amely szervezet a szlovák kormánymegbízottal is tárgyalt a közelmúltban – most elemzést készít arról, hogy a bõsi termelésbõl miként adható át a legkisebb járulékos költségekkel a szigetköziek számára villamos energia. A zöldszervezet úgy tudja, hogy a villamos piac teljes liberalizációja után az energiaátadáshoz nem szükséges a magyar Országgyûlés és a kormány beleegyezése. Mûszakilag több – még nem ismert – változat lehetséges: a magyar tárgyalópartnerek azt szeretnék elérni, hogy a bõsi termelésbõl Szigetköz javára évenként 150 gigawattóra energiát engedjenek át. Információink szerint már a puhatolózó tárgyalások megindultak az elektromos rendszer kiépítésérõl.

Most még sokáig kell várni Bõsön

A Rajna–Majna–Duna–Alpok Régió Ipari és Kereskedelmi Kamarájának Uniója (UECC) felhívásban fordult Szlovákiához és Magyarországhoz a Duna hajózhatóságának ügyében Pozsony és a magyar–szerb határ között. Emellett javasolták egy harmadik zsilip megépítését is Bõsön, a nagyobb áteresztõképesség érdekében. Ugyanis most hosszú a várakozási idõ, s a hajózsilipek karbantartása és javítása is több idõt vesz igénybe. Az UECC egyébként 80 ipari és kereskedelmi kamarát tömörít Európa minden részérõl.

Képviselõk: „álmok és realitás"

– Felesleges idegesíteni az embereket ezzel a kérdéssel – állítja Stipkovits Pál országgyûlési képviselõ. – Realitása akkor lehet a dolognak, ha a két kormány errõl megegyezik. Kocinger világosan megmondta: ahhoz, hogy áramot adjanak, megfelelõ mennyiségû víz kell a bõsi turbinákra. Ez viszont ellentmond a mostani kormányálláspontnak, hogy több vizet kérünk a Dunába. A két dolog tehát „üti egymást". Természetesen jó lenne, ha a bennünket megilletõ villamos energia felét megkapnánk, ám ehhez a szlovákok feltétele az, hogy építsünk alsó vízlépcsõt. Szkeptikus vagyok tehát az ügyben, szerintem ebben a kérdésben csak vágyálmokat kergetünk.

A másik térségbeli országgyûlési képviselõ, Pap János mindössze annyit mondott: nem szeretné nyilvánosság elé tárni véleményét az ügyben, s bevallja, örült annak, hogy eddig nem kerestük meg ebben a kérdésben.

Továbbra is napirenden Bõs