Előrelépés helyett aktagyártás
Márciusban újabb tárgyalási forduló
Bősről
Népszabadság • Szilvássy József Ötvös Zoltán • 2007. február 26.
A 90-es évek legforróbb környezeti
gondja ma már alig érdekel valakit. A bősi kérdés megoldatlanságába mintha
mindkét ország beletörődne, bár március elején ismét lesz egy tárgyalási
forduló Pozsonyban, a szlovák kormánybiztos a helyzetet úgy jellemzi: négy év
semmittevés.
A
bősi erőművel kapcsolatban a legizgalmasabb fejlemény ismét a túloldalon
történik. A szlovák kormány ugyanis azt tervezi, hogy felmondja azt a
szerződést, amelynek alapján az olasz Enel társaság tavaly bérbe vette, és
azóta működteti a bősi (Gabcikovo) vízerőművet. Ha így lesz, akár 50 milliárd
koronás (350 milliárd forint) kártérítést is fizethetnek az olaszoknak. Dusan
Munko pozsonyi környezetvédelmi államtitkár érdekes érvvel támogatta a kabinet
ezen véleményét: az olaszokkal kötött egyezség szerinte azért érvénytelen, mert
a bősi vízerőmű közös szlovák-magyar tulajdon és a szerződő felek nem kérték ki
Budapest beleegyezését az ügylethez. Budapest mondhatná, hogy a közös
tulajdonlásból már régóta kitúrták, döntési joga nincs, ha lenne, már rég elérte
volna, hogy a szlovákok vizet adjanak a főágba a bennünket illető
villanyáramért cserébe. Amit mond, azt is halkan mondja. Igaz, hangos szóra
senki sem sarkallja, hiszen a bősi téma már évek óta kikerült a kényes hazai
témák fősodrából. Döglött akna. Ahogy a 2002-es választások idején, úgy a
2006-os országgyűlési voksolást megelőző korteshadjárat idején sem volt téma az
erőmű jelene, jövője. Ebben a légkörben a kormányzat sem töri magát.
A
nézetkülönbségek továbbra is áthidalhatatlanok. Egy példa: a Duna Kör egyik
alapító tagja, Sólyom László már köztársasági elnökként egy szlovák lapnak
kijelentette, hogy nem épül erőmű Nagymaroson. Pozsony ugyanakkor továbbra is
az építkezés mellett érvel.
A
Duna 1992. októberi elterelése óta a folyó szigetközi szakaszába a korábbi
vízmennyiségnek csupán a töredéke jut, s a beavatkozás óta eltelt közel 15
évben gyökeresen megváltozott a térség élővilága.
A
két ország 1993-ban a hágai Nemzetközi Bíróság elé vitte Bős ügyét. A bíróság
mindkét felet elmarasztalta. A Horn-kormány nem tudott megegyezni a
szlovákokkal. A Fidesz vezette kormány 1999 decemberében adta át Budapest
megoldási javaslatát: Magyarország lemondana a Bősön termelt villamos energia
őt megillető részéről, cserébe ennek megfelelő vízmennyiséget kér vissza a Duna
eredeti medrébe. Dunakilitit nem helyezzük üzembe, viszont elfogadjuk a
Szigetköz kiszáradását okozó dunacsúnyi tározó létét. A magyar fél a Duna
teljes vízmennyiségének 65 százalékát követelte vissza az eredeti mederbe, de a
szlovákok ezt nem fogadták el. A Medgyessy-kormány másfél éven át nem lépett az
ügyben, majd 2003 őszén végre megalakult a hazai bősi tárcaközi bizottság, s
Erdey György helyettes államtitkár személyében kijelölték a magyar
kormánymeghatalmazottat. A kormányközi tárgyalások 2004. április 13-án
kezdődtek újra. A kormány 2004. december 8-án fogadta el a bős-nagymarosi
vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos koncepcióját. Ez lényegében azonos az
Orbán-kormány hasonló döntésével, és zömmel a szakértők is azonosak.
Kovács
György, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakmai főtanácsadója
szerint kétségtelen, hogy a tárgyaló küldöttség nem tudhat maga mögött
látványos áttörést, de folyamatosan dolgozik azon, hogy a jég megtörjön. A
kormányküldöttségek tavaly őszi ülésükön például kinyilvánították, hogy az
elkövetkező hónapokban a munkát intenzívebbé teszik. Ennek érdekében ismét
hozzákezdenek az ítélet végrehajtásának elveiről szóló kormányközi
megállapodás-tervezet kimunkálásához. A szlovák fél tavaly decemberben átadta
javaslatát, a magyar fél a napokban juttatja el Szlovákiának saját javaslatait
- és március elején lesz az újabb egyeztetés Pozsonyban.
Sokan
úgy vélik, hogy mind közelebb van egy újabb hágai forduló, mert a két ország a
jelenlegi helyzetben nem tud, nem képes megegyezni. Kovács szerint a magyar
félnek mindent meg kell tennie, hogy a kétoldalú tárgyalásokon rendezzük az
ügyet. Sokat mond az is, hogy információink szerint idén már nem jut pénz a
szigetközi monitoringra. A nem túl költséges vizsgálatokkal 1991 óta követik a
helyi élővilág változásait.
Maga
a bősi kaland minden tételével együtt 2004 végi áron számolva eddig 327,62
milliárd forintba került.(Ö. Z.)
Kép:
Móricz Simon