Exkluzív interjú Solyóm Lászlóval

Cséfalvay Attila

2006-06-07

„ Tíz év óta alig történt érdemi előrelépés a szlovák–magyar tárgyalásokon. Elfogyott a megegyezésre szánt idő; ha most sem sikerül, harmadik fél közreműködését kell igénybe venni” – állítja Sólyom László, aki köztársasági elnökként is felvállalta Bős–Nagymaros ügyét.

Tisztázandó kérdések

Hétfői szigetközi látogatásának befejeztével exkluzív interjút adott a Kisalföldnek Sólyom László köztársasági elnök.

– Néhány hónapja Pozsonyban úgy nyilatkozott: az eredménytelenség miatt harmadik fél bevonását is kezdeményezhetik a bős–nagymarosi tárgyalásokba. Hogyan látja, e felé a megoldás felé sodródunk?

– Tény, hogy a tárgyaló munkacsoportok eddig nem értek el érdemi eredményt. Egy 2004-es kormányhatározat pontosan meghatározza a magyar pozíciót. Ugyanakkor tíz év alatt sem sikerült előbbre jutni. Pedig azokat az ügyeket, amelyekben a hágai bíróság jóhiszemű megegyezésre utasította a két államot, döntésre kell vinni. Ilyen például a vízmegosztás, továbbá a vízenergián és az erőművön fennálló tulajdonjogunk gyakorlásának kérdése is.

Idén tavaszra le kellene zárni

– Milyen határidőt szabna még a megegyezésnek?

– Megegyezésre nincs idő. E kérdésben már tavaly azt nyilatkoztam, hogy idén tavaszra le kellene zárni a tárgyalásokat. Eredménytelenség esetén pedig a harmadik fél bekapcsolásának alternatívája, hogy az uniós jogra támaszkodunk. Az EU vízkeretirányelve ugyanis – rövid határidővel, 3–4 éves távlatban – olyan ökológiai állapot elérésére és fenntartására kötelezi mind Magyarországot, mind Szlovákiát, amelynek a jelenlegi állapot nem felel meg. Az uniós jog betartása számos gondot orvosolna, ráadásul ezen követelményeket a bizottság szankciókkal is kikényszerítheti. Sajnálatos, hogy a Duna két partján az itt irányadó EU-jogban sincs egyetértés.

Nem olyan, amibe bele lehet nyugodni

– A vízcsap azonban Szlovákia kezében van, s sokszor úgy tűnik, ők nem is akarnak megegyezni. Hogyan tudjuk mégis érvényesíteni akaratunkat?

– Jóllehet a Felső-Szigetközben a hosszú rehabilitációs munka eredményeképpen nem olyan rossz a helyzet, azonban a Szigetköz egészét tekintve semmiképp sem olyan, amibe bele lehet nyugodni. A bennünket megillető vízmennyiséget, ami az unió szerint is legalább negyven százalék, mindenképp meg kell kapnunk. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy nemcsak önmagában a vízhozam, hanem a vízjárás dinamikája is alapkérdés. Azonban éppen ezek azok a kérdések, amikben az eddigi tárgyalások eredménytelenek maradtak.

„ Napirenden tartom az ügyet, közvetítek"

– A kormányok, minisztériumok évek óta kényes kérdésként kezelik Bős–Nagymaros ügyét, komolyan belefolyni nem mernek. Ön felvállalja ezt az ügyet?

– 2004-ben kormányhatározat rögzítette, hogy Nagymaros felépítése még csak nem is tárgyalási téma, hanem – mint a hágai ítélet kimondta – az eddig megépült létesítmények üzemeltetéséről és az ökológiai kérdésekről kell megállapodnunk. Miniszteri rangú kormánybiztos kezeli az ügyet, így azt sem lehet mondani, hogy a kormány ezzel az üggyel nem törődne. Már – az éppen húsz évvel ezelőtt fellépő – Duna-körben is, és most is, amikor többek közt a zöldmozgalmak ajánlása nyomán elnök lettem, elköteleztem magam a Duna ügye mellett.

A köztársasági elnök természetesen nem hozhat a kormány helyett határozatot, s főleg nem adhat pénzügyi támogatást. Azonban azzal segíteni tudok, hogy napirenden tartom az ügyet, hogy elnöki programom részeként közvetítek, meghallgatom a természetvédőket, a polgármestereket, a civileket és a vízügyet. Tapasztalom, hogy valóban jó együttműködés van a vízügy és a természetvédelem között, s ez előrelépés a Duna-kör ideje óta.

A tudománytól ne sajnálják a pénzt

– A szigetközi szakértőknek milliárdok jutottak vizsgálatokra. A monitoringra magyar oldalon most is évi 150 millió jut, ellenben Szigetköz-rehabilitációra ebben az évben egy fillér sem. Mi a véleménye erről?

– A tudománytól ne sajnálja senki a pénzt. Nem az a feladata, hogy közvetlen hasznot termeljen. Olyan nagy léptékű és összetett problémával állunk szemben, amelynek a megoldása még több adatot és kutatást feltételez. Éppen ezért az erre fordított összeg nem kidobott pénz, a monitorozást folytatni kell.

– Erkölcsileg támogatható-e a térségfejlesztési társulások elnökeinek kérése, amit petíció formájában adtak át?

– Tanulmányozni fogom a petíciót. A polgármesterekkel való találkozó azért volt fontos, mert nem egy önmagában vett ökológiai problémáról van szó, hanem egy teljes térség fejlődéséről, megélhetéséről, gazdasági érdekeiről is: számos tervvel találkoztam. Én a szelíd ökoturizmus pártján állnék. Ugyanakkor fontos, hogy a Szigetköznek legyen egy egységes jövőképe, amely megvalósíthatóságát majd közös magyar–szlovák hatástanulmányokkal kell vizsgálni.

A megkötéseket és a feladatokat mérlegelve

– Leválasztható ön szerint Szigetköz Bős–Nagymaros kérdésköréről?

– Abban az értelemben nem, hogy az akut gondok forrása a Duna-elterelés volt, és a vízmegosztás a jövőt is meghatározza. Ettől függetlenül azonban, az adott viszonyok között és azokhoz mérten gondoskodni kell a lehető legjobb térséghasznosításról.

– Hogyan látja: Szigetköz megérdemelne egy nemzeti parkot?

– Hallottam, hogy nagyon szeretnének nemzeti parkot, ám ez kétélű dolog. Jó, mert nagyfokú védettséget jelent és – mint említették – nagyon vonzó a költségvetési támogatás is. Azonban a fokozott védettség számos megkötéssel és többletfeladattal jár. Ezeket mérlegelni kell. Ennek részeként meggondolandónak tartom az egyéb alternatívákat, így például a natúrpark létesítését is.