Farönkbe kapaszkodva menekültek meg a
kenusok
2007.08.28.
Szigetköz - Bedőlt fák, felkészületlen
túrázók – ezek a leggyakoribb okai a szigetközi vízi baleseteknek. A napokban
tűzoltók mentettek ki egy ágakba kapaszkodó egri nőt és utastársát, kenujuk
ugyanis felborult, elsüllyedt és összetört egy sebesebb szakaszon a
Mosoni-Dunán.
–
Tavaly jóval több vízi baleset volt, idén nyáron kevesebb. Ez köszönhető az
alacsonyabb vízszintnek a Mosoni-Dunán, valamint annak, hogy a vízügyi igazgatóság munkatársai
karbantartást végeznek, kiszedik a bedőlt fákat, hordalékokat. A legtöbben
ugyanis ezért esnek a vízbe – tudta meg
a Kisalföld Szirtl Györgytől, a rajkai Aranykárász kemping vezetőjétől,
vízitúra-szervezőtől. – A másik gond,
amire próbáljuk felhívni a figyelmet, hogy gyakorlás nélkül ne induljanak útnak
a turisták.
Legalább
egy napot a csendesebb szakaszon tréningezzenek.
Egy
bedőlt fa okozott veszélyes perceket a Mosoni-Dunán nemrégiben az egri Antalné
Varga Máriának s győri kenustársának, B. Gábornak.
A
kenuspár hajóját egy erős sodrású szakaszon felborította egy ág, s a kiérkező
tűzoltóknak köszönhetik megmenekülésüket.
Tapasztalt
útitárssal
–
Augusztus hosszú hétvégéjén kenutúrára indultunk baráti társasággal a
Mosoni-Dunán – kezdte Antalné Varga Mária. – Csodálatos természeti környezetben
indultunk útnak Rajkáról: életem első ilyen jellegű kalandjára tapasztalt
útitárssal, Gáborral szálltunk hajóba. Néhol szűkült a folyómeder és a sodrás
gyorsabb lett, ekkor jobban figyeltünk a kormányzásra. Az út kétharmadát már
megtettük: a helyiek azt mondták, már nincs messze Halászi, utunk végcélja. Az
egyik szűkebb medernél azonban a kiálló száraz faágak felborították a kenut.
Mindenünk kiborult és a sodrás vitte a fejre állt hajót – velünk együtt. Úgy
éreztem, soha nem tudunk megállni. Igazán akkor ijedtem meg, mikor a kenu
süllyedni is kezdett. A többiek már mind elmentek mellettünk, senki nem tudott
megállni és visszafordulni sem lehetett a nagy sodrás miatt.
Már csak ketten maradtunk: a
csónak a folyómederbe orral befúródott. Ilyet eddig csak filmekben láttam,
harcoltunk a sodrás ellen és megpróbáltunk egy farönkbe kapaszkodni
Antalné Varga Mária
–
A farönk azonban sajnos nem a partról lógott be, pedig elhatároztam, hogy
négykézláb mászok ki rajta: ám sajnos csak hordalék volt. A következő
pillanatban recsegni-ropogni kezdett és már sodorta is a víz tovább, alig
tudtam leugrani róla. Ekkor már nagyon féltem. „Ha engem itt elkap a sodrás,
soha többé nem tudok megállni" – gondoltam.
Kétségbeesve
kért segítséget
–
Két kenu elhaladt mellettünk és kétségbeesve kértem őket, ha van telefonjuk,
hívjanak segítséget. Egyértelmű volt, hogy ők nem tudnak segíteni, hiszen tele
vannak és csak beborítanám őket a vízbe. Láttam a szemükben a rémületet,
ahogyan rám néztek, csak abban bíztam, tudnak rólunk és valaki küld segítséget.
A víz már nagyon hideg volt, s nem tudtam megítélni, mióta vagyunk benne, csak
görcsösen próbáltam kapaszkodni a kiálló száraz fába. Csapatunk tagjai sem
tudtak visszajönni értünk, árral szemben nehéz evezni, így nagyon elveszettnek
éreztem magam. Hirtelen a sűrű dzsungelszerű partszakaszon megjelent egy férfi
a térdig érő iszapban és teljes nyugalommal, ugyanakkor határozottan közölte
velem, mit kell tennem, hogy kijuthassak. Féltem, de határozottsága azt
jelentette számomra, tudja, hogy mit csinál. Akkor még nem tudtam, hogy egy
éppen szabadnapos tűzoltó, Szeitz Zoltán és családja sietett segítségünkre, aki
még kollégáit, a mosonmagyaróvári tűzoltókat is riasztotta mentésünkre.
Köszönetünket szeretnénk kifejezni nekik a gyorsaságukért és külön köszönjük
Szeitz Zoltánnak a vízi mentést. Számára nemcsak munka a mentés, hanem a
hivatása is: neki köszönhetem, hogy a történtek ellenére feledhetetlen élmény
maradt életem első kenutúrája – életmentéssel fűszerezve – mondta Antalné Varga
Mária.
A
feketeerdei Szeitz Zoltán épp egy csoportos vízi túrán vett részt. „Már
messziről látszott, hogy a hölgy kenuját forgatta a víz: a partról közelítettem
meg a bajbajutottakat. Mondtam nekik, hogy ne keveredjenek be az uszadék közé:
szerencsére mindkettőjükön volt mentőmellény. Beúsztak középre s a sodrással
leereszkedtek, ahol beszálltak kenuinkba. A folyó itteni erejéről csak annyit:
a víznyomás kettéroppantotta a hajójukat" – mondta.
Két
hasonló esethez vonultak
Sallai
Péter mosonmagyaróvári tűzoltóparancsnok elmondta: idén két hasonló esethez is
vonulniuk kellett. „Július elején Feketeerdőnél egy vízi túrás csapatban két
kislány sodródott be egy fa alá, a hajójuk elsüllyedt – őket kellett
kimentenünk. Augusztusban a mosoni zsilipnél egy szlovák csoport egyik tagját a
helyi gátőr, Hollósi László segítségével mentettük ki, őt újra kellett
éleszteni. Halálos vízi túrás baleset eddig idén itt nem történt, ám ez főleg a
szerencsének köszönhető" – mondta.
A
mosonmagyaróvári tűzoltóság pályázati úton, képviselői keretből és vállalkozók
segítségével nemrégiben egy másfél millió forint értékű nyolcszemélyes csónakot
és egy szintén másfél millió forintba kerülő 40 lóerős csónakmotort szerzett
be. A vízüggyel közösen nyolc olyan helyet találtak a Rajka és Mecsér közötti
szakaszon, ahol le tudják tenni hajójukat, ha gyors mentésre van szükség.
Cséfalvay
Attila
Forrás:
Kisalföld - www.kisalfold.hu