„ Felesleges kutatás helyett rehabilitálni kellene!”

Cséfalvay Attila

2005-10-04

Az MTA szigetközi munkacsoportja a mosonmagyaróvári egyetemen hamarosan kutatóközpontot kap 230 millióból, melyre pályázati pénzt nyert a kar. A mosonmagyaróvári környezetvédõk nem értik, ha erre van pénz, akkor egy nemzeti park létrehozására miért nincs: szerintük a romló természeti állapotokkal mindenki tisztában van, ezt felesleges kutatni.

Amint arról már többször beszámoltunk: szigetközi regionális kutatóközpont épül a közeljövõben a mosonmagyaróvári egyetemen. A 230 millió forintos beruházást állami pénzbõl finanszírozza az intézmény. A tervek szerint a Magyar Tudományos Akadémia szigetközi munkacsoportja õszi mosonmagyaróvári ülésén a környezetvédelmi miniszter teszi le a létesítmény alapkövét, s jövõ év végére elkészül a központ.

A szakértõknek készül

A keretegyezmények, elutasítások, újabb tanulmányok elkészítése több mint tíz éve tart, a Duna elterelése óta. Egyetlen konkrét lépés valósult meg: a dunakiliti duzzasztó felett létesített fenékküszöb. Sem a hét keresztgát építésére vonatkozó, sem a Duna szintjét fenékküszöbökkel megemelt, sem a kanyargós fõág kialakítását célzó terveket nem sikerült mindkét félnek elfogadnia. Ez utóbbi megoldás ellenzõi közé tartozott dr. Hajóssy Adrienne, aki a közös uniós csatlakozástól várta a kérdés megoldását. A Duna Charta egyik alapítója s a Magyar Tudományos Akadémia szigetközi munkacsoportjának tagja a hágai ítélet érvényesítését tartja elfogadható megoldásnak a szigetközi környezeti értékek megóvásához. A szigetközi munkabizottság tagjaként koordinátori munkát végez a térségben: adatokat és dokumentumokat értékel. A Dunaszaurusz óta szakérti a Szigetközt – így a nevezetes dunacsúnyi „papírtigris” is az õ nevéhez fûzõdik: a csúnyi létesítményt bagatellizáló mondata Paulus Alajos „Megérett az idõ a döntésre” címû dokumentumfilmjében is hallható. Csak egy adalék: 1990 és ’98 között egymilliárd forintot fizetett ki az állam szigetközi szakértõknek.

Nem a nemzeti parkra

„ Véleményem szerint az uniós csatlakozás a Duna ügyében folytatott vitás kérdéseket lezárhatja. Elképzelhetõ, hogy emiatt akár már 2004-ben is, államközi szerzõdés keretében, sikerül megállapodnunk a szlovák féllel a vízmegosztás kérdésében” – nyilatkozta lapunknak dr. Hajóssy Adrienne 2003 márciusában. Azt is hozzátette: a közös nemzeti park ügye nem segítheti a megegyezést, hisz ez a természetvédelmi forma csak akkor valósulhatna itt meg, ha a terület nemzetközi diplomát kapna, vagyis megfelelne a szükséges kritériumoknak. A Csallóköz és Szigetköz nincs ilyen állapotban: roncsolt területrõl van szó, amelynek érintetlensége és az élõvilága is sérült.

Akkor miért nincs pénz?

„ A Nyugat-Magyarországi Egyetem mosonmagyaróvári karán mûködõ szigetközi munkacsoportnak 230 millió forint jut egy regionális kutatóközpont létesítésére: egy nemzeti park kialakítására akkor miért nincs pénz?” – tette fel a kérdést Hujber Zoltán, a Mosonmagyaróvári Környezetvédõ Egyesület természetvédelmi szakmérnöke. – Évek, évtizedek óta vizsgálják a Szigetközt, jó néhány milliárdot fizettek ki a szakértõknek, s mindig csak ugyanazt tudják megállapítani: romlik a természet állapota. Kérdés, hogy a kutatóknak csak egy céljuk van-e: kimutatni azt, amit amúgy is mindenki ismer. Erre hivatkozva próbálnak több vizet szerezni a szlovákoktól, évek óta sikertelenül: most már más stratégiával kellene próbálkozni. Sõt, erre hivatkozva utasítják el a nemzeti park létesítésének lehetõségét is. Most ismét százmilliókat fordítanak egy kutatóközpontra, de az államtitkárok „üres zsebüket mutatják”, ha a nemzeti park támogatásáról esik szó. Jó lenne egy ilyen kutatóközpont: de vajon akarnak-e tenni valamit az ebben a létesítményben dolgozó szakemberek a terület rehabilitációja érdekében? – kérdezi Hujber Zoltán.