Feltöltést vagy meanderezést javasolnak

Cséfalvay Attila

2005-10-25

A minisztérium alternatíváit ismerhették meg az egyeztetõ megbeszélésen a szigetköziek Duna-ügyben.

A térség országgyûlési képviselõi, az érintett civil szervezetek és a helyi önkormányzatok képviselõi kaptak meghívást hétfõ délutánra a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumba (KVM). Persányi Miklós miniszter, a tárcaközi bizottság elnöke a magyar–szlovák tárgyalások jelenlegi helyzetérõl, a jövõbeni lehetõségekrõl konzultatív megbeszélésre invitálta õket. A megbeszélésen a szigetközi rehabilitáció lehetséges mûszaki megoldásaival is foglalkoztak.

A miniszter mellett többek közt Erdey György dunai kormánybiztos, Kovács György KVM-osztályvezetõ, Droppa György (Zöld Demokraták Szövetsége, Duna Kör), Juhos László (Reális Zöldek), Hujber Zoltán (Mosonmagyaróvári Környezetvédelmi Egyesület), dr. Mayer István (Vituki), Pap János (országgyûlési képviselõ), Eredics Imre gyõri alpolgármester, Szokoli Sándor (Dunakiliti), Széles Sándor (Máriakálnok), Tóth István (Dunasziget) és Takács Ferenc (Vámosszabadi) polgármesterek vettek részt az ülésen.

Szigetköz leválasztva Bõsrõl

Pk „két körben" szólhattak hozzá a Duna-ügyhöz. Persányi Miklós elmondta: a tárcaközi bizottságok kidolgozták a javaslataikat, s a közelgõ magyar–szlovák tárgyalások folytatása elõtt – melyek a „legelõrehaladottabb" állapotban vannak – kikérik az érintettek véleményét is. Szokoli Sándor polgármester megkérdezte: mi most a hullámtér mûszaki célállapota? Amíg errõl nincs konszenzus, milyen mûszaki megoldást lehet találni? Dr. Mayer István válaszában kifejtette: két javaslatot terjesztenek a szlovákok elé. Az egyik a védegylet által is javasolt mederfeltöltés – mindkét oldalon. A szigetköziek szerint ez kidolgozatlan, átgondolatlan és ötletszerû, s csak a szlovákok halogató taktikájának kedvez.

A másik a duzzasztás, meanderezés: hivatalos megfogalmazás szerint „a mederben elhelyezett, körül nem határolt, vízmozgást segítõ testek elhelyezése". Konkrétumokról azonban itt sem esett szó: sem a három- vagy hétgátas megoldásról, sem gumis vagy vasbeton alternatíváról. Tóth István megjegyezte: a feltöltéshez teherautók kellenek, amelyek szétgyúrják az utakat. Kijelentette: nem engedné be a településére ezeket.

A megbeszélésen szó esett arról is, hogy a kormány már nem ragaszkodik mereven a vízmegosztás ötvenszázalékos magyar igényéhez. Mayer István szerint az 1954-es vízjárásnak megfelelõ állapotot kell biztosítani a Szigetközben. Szokoli Sándor azt kérte, hogy ez lehetõleg a legkisebb mûszaki beavatkozással járjon a hullámtéren, ugyanis egy nemzeti park tervét eddig is a környezet rossz állapota miatt utasították el.

Tizenöt év javaslatok nélkül?

Jelentõs elõrelépés volt, hogy a tárca illetékesei kimondták: a Szigetköz rehabilitációja a Bõs–Nagymaros-ügy kérdéseirõl leválasztható. Az itteni árvízveszélyre többen is felhívták a figyelmet: az utóbbi néhány évben olyan munkálatok maradtak el, melyeket a vízlépcsõ nélkül is el kellett volna végezni. Pap János a helyi településvezetõket, környezetvédõ egyesületet bírálta. Véleménye szerint nem kapott tõlük használható javaslatokat, ezért nem tudott lépni Duna-ügyben. Úgy vélte, kötelessége lett volna az ittenieknek javaslatot készíteni, ám hozzá ilyen nem érkezett. Állítása szerint a Mosonmagyar- óvári Környezetvédõ Egyesület 15 évig egyetlen konkrétumot sem fogalmazott meg: „nem olyan konferenciát kell összehívni, ahol hamis dolgokat írnak le" – tette hozzá. Azt is elmondta: a miniszternek nem kell szégyenkeznie, hisz helyben is épp elég a gond. A jelen lévõ szigetköziek körében megütközést keltettek a „helybõl jövõ" vádak.

A lehetséges mûszaki megoldások közül korábban a Duna-kör a meanderezést, a folyó újrakanyargósítását javasolta, melyet a Duna Charta elvetett: mást azonban nem javasolt. A választások közeledtével a két legerõsebbnek tûnõ zöldszervezet vitája bontakozik ki Duna-ügyben. A védegylet alternatív Szigetköz-rehabilitációs tervet dolgozott ki: ennek lényege, hogy a Duna medrébe követ kell szórni, így a vízszint megemelkedhet. A szükséges anyagot a kõtöltésekbõl és kõzátonyokból termelnék ki: számítások szerint ehhez 8–10 millió köbmétert kellene megmozgatni. E mellett százméteres sávon „betolnák" a part menti fákat a mederbe negyven kilométeres szakaszon.