Kevés a hal, drága a jegy

2004-10-21

A szigetközi horgászok szerint tizede a halállomány a húsz évvel ezelõttinek. Ráadásul egyre több a „hétvégi" horgász: pedig nekik éri meg legkevésbé a tizennyolcezer forintos éves jegy kiváltása.

Táplizni is lehet

Szabályozott keretek között táplizni is lehet a Dunán. Ehhez egy tanfolyamot kell elvégezni Gyõrben: ennek ára majdnem harmincezer forint (az engedély kiadása nincs benne).

Mint mondják, a rapsicok is garázdálkodnak, halõrt pedig csak ritkán látni. Drága engedély, sok horgász, ritka a telepítés és kevés a hal: így jellemzik a szigetközi pecások a jelenlegi „halfogási" helyzetet. A Dunán inkább rabló-, a holtágakban pedig „fehér halat" lehet fogni – már ha van kapás. A tapasztalt pecások szerint még a horgászjegye árát sem „termeli ki", aki egy héten csak egyszer-kétszer ér rá kiülni a vízpartra.

Egy hét alatt kifogják

A Nagy-Zátonyi-ágat Dunakilititõl Dunaszigetig jól ismerõ, névtelenül megszólaló horgász szerint elvileg ezen a részen jó néhány fajtát is lehet fogni: fõleg pontyot, de horogra akadhat amur, keszeg és csuka is. Gyakorlatilag azonban rengeteg a horgász, a hétvégi házak egyre sûrûbben épülnek a partszakaszra, s van, aki egész nap a vízben hagyja csaliját. Telepítés után pedig egy héten belül kifogják a pontyokat: ilyenkor a halak egy darabig még egy csoportban maradnak, s aki megtalálja õket, az nagy zsákmánnyal térhet haza. Az ízesebb húsú uszonyosok egyre ritkábban akadnak horogvégre: a kárász és a süllõ szinte teljesen eltûnt.

Kárókatonák is irtanak

Fizessen a pecás!

Éves felnõttjegyárak: Zátonyi-Duna: 7000 forint. Dunai ártér gyõri htsz: 3000, külföldieknek 18.000. Zátonyi-Duna-ág a vajkai holtágakkal 23.500. A dunaremetei magánhorgásztavon 500 forint a napijegy. A kifogott fehér halak egy kilogrammjáért – dévér, keszeg – 350 forintot, a pontyért 700, az afrikai harcsáért 900 forintot kell fizetni.

Egy szintén névtelenséget kérõ szigetközi horgász szerint az elmúlt húsz évben megtizedelõdött a halállomány.

– A Dunán rengeteg a kárókatona: több ezer madár halássza vizeinket. Itt fõleg a rablóhalak maradtak meg: harcsát, balint, domolykót még lehet néha fogni, ám a süllõ teljesen eltûnt. Egy-egy csatorna nádasában, vagy bedõlt fák alatt találkozom csak néha süllõvel. Húsz éve a családommal, bográccsal a kezemben mehettem pecázni, annyira biztos volt, hogy összejön egy halászlére való adag.

Kíváncsi lennék, ma meg tudná-e valaki ezt ismételni? Éves horgászengedélyem majdnem tizennyolcezer forintba került: ezért a Dunán, egyes szakaszain és a „zátonyi" vizeken pecázhatok. Ha az Elõre HTSZ vizein – az ártéren, a Mosoni-Dunán vagy a Lajtán – akarok halat fogni, ahhoz külön engedély kell: háromezerért. A kavicsbányák esetében – például a hegyeshalminál – megint fizetnem kell az újabb dokumentumokért – igaz, itt telepítenek is halakat.

Sok a rapsic, hol a halõr?

– Támogatom azt az elképzelést, hogy a halászatot a helyi önkormányzatok kezébe adják. Ám, hogy egy pozitívumot is említsek: az úgynevezett „gazfûi" holtágon érezhetõ, hogy csak halásszák, s már nem „villanyozzák". Egyre több a fehér hal: ponty, keszeg, balin. A horgászok viszont rettentõ sokan vannak: ha mindenki csak a napi „fejadagját" fogja ki, akkor is háromszor ennyi zsákmánynak való kellene a vizekbe. Egyre eldugottabb helyeket kell keresni, s ilyen sajnos kevés van. Elvileg állandó állást nem lehet kiépíteni, foglalt hely nincs. Ha azonban „beetetek" valahol, azt rögtön megtalálják és elfoglalják. Ráadásul nagyon sok a rapsic. Szeretném, ha egyszer valaki megbecsülné, mekkora a szigetközi vizeken a halszaporulat, s ebbõl kiszámolná, hogy az engedély nélküli horgászok mennyit szednek ki innen. Én harminc éve horgászom: ezalatt mindössze kétszer találkoztam halõrrel.