Megalázó a helyzet Szigetköz ügyében <--

2006-12-29

Szigetköz fejlesztési ügye az elmúlt néhány hónapban ismét zátonyra futott: kimaradt a Nemzeti Fejlesztési Tervből.

Szokoli Sándor

Szigetköz fejlesztési ügye az elmúlt néhány hónapban ismét zátonyra futott: kimaradt a Nemzeti Fejlesztési Tervből, megyei képviselők is leszavazták az önálló költségvetési fejezetként való bekerülést és a rehabilitációs pénzek is elapadtak. Kerekasztal-beszélgetésünkben térségfejlesztési társulási elnökök úgy fogalmaztak: becsapva érzik magukat s megalázónak a kialakult helyzetet.

Minden veszni látszik

– Szigetközt az utóbbi néhány hónapban több „arculcsapás" is érte. Az első ilyen volt, hogy a Mosoni-Duna- és a Szigetköz-rehabilitáció kimaradt a Nemzeti Fejlesztési Terv II-ből. Hogyan látják: mit vesztett ezáltal a térség?

Széles Sándor (Sz. S.): – Mivel a bős–nagymarosi tárgyalások lezáratlanok, ezért a Szigetközben ez az egyetlen nagy projekt volt, amelyben bizonyíthatta volna a kormány az itt élőknek, hogy akar és tud segíteni. Ezt figyelmen kívül hagyta és kizárta a listájáról: ez volt az első üzenet, hogy nem akar segíteni. Azt kommunikálták, hogy majd lehetőség lesz az operatív programokban. Azonban csak egyes projektrészeket lehet ebbe beépíteni: az önrészt bíró tehetősebb települések használhatják ezt ki.

A teljes rehabilitáció nem valósulhat meg: az egyes községekben megszülető rendszer jó célokat szolgálhat, de csak kis szegmense az egésznek. A komplex fejlesztés soha nem fog működni: mire a következő megépülne, addigra a másik amortizálódik. Országosan 24 ezer milliárd forintra lenne szükség 2013-ig, hogy a 2006 tavaszáig összeszedett ötleteket megvalósítsák. Ehhez képest nyolcezermilliárd áll rendelkezésre. Az első évben, 2007-ben gyakorlatilag nem férhetünk forráshoz az opera tív programokon keresztül.

Babos Attila (B. A.): – Dunaszeg a projekt kapcsán strand, partszakaszrendezés, csónakkikötők, sátorozóhely kialakítására rendelkezik kész tervekkel. Hogy mit veszített Szigetköz a kimaradással? Lehet, hogy durván hangzik, de szerintem mindent. Elveszítette azt a lehetőségét, hogy rövid időn belül azokat a fejlesztési pénzeket megkapja, amiért az utóbbi négy évben dolgoztunk. Pedig bebizonyítottuk, hogy összefogtunk: önkormányzatok, civil szervezetek, természetvédők közösen alakították ki elképzeléseiket. Az önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került térségen kötelessége lett volna az államnak segítenie, s erre itt lett volna a lehetőség. Nekünk az Alsó-Szigetközben a Mosoni-Dunán elsősorban vízre van szükségünk.

Tóth István (T. I.): – Szerintem a rendszerváltás egyik hamis mítosza volt a Bős–Nagymaros elleni tiltakozás. A két állam közötti szerződéses viszonyt kellene rendezni: ezt lenyomni az önkormányzatok szintjére tisztességtelen dolog. Akik ezt elhibázták korábban – valamilyen szinten –, nekik kell ezt helyrehozni. Úgy vélem, az örök feledés leplét akarják a Szigetközre borítani.

„ A kormánynak vannak képviselői"

– A második pofon: Szigetköz nem szerepel önálló fejezetként a jövő évi költségvetésben, csak monitoringra jut pénz. Ráadásul a térségi országgyűlési képviselők is ellene szavaztak. Mi a véleményük ezekről a lépésekről?

T. I.: – Megdöbbentő, hogy az általunk megválasztott képviselők a frakciófegyelemnek engedve leszavazták ezt a fontos kérdést. Amikor majd idejönnek közénk, mit fognak mondani? Bizalmi válság alakult ki, amelyből nem látok kiutat. Meggyőződésem, hogy a frakción belül is lehetne korrekt álláspontot képviselni. Kíváncsian várom a magyarázatukat.

B. A.: – Becsapva, félrevezetve érzem magam, s megalázó a helyzet. A győri megbeszélésünkön elhittem, hogy amikor szükség lesz rá, együtt küzdünk majd a cél elérése érdekében. Bíztam a képviselőkben, hogy ezt az ügyet párthovatartozás nélkül viszik tovább. Kissé gerinctelen lépésnek tartom, hogy aláírnak egy levelet, annak tartalmával egyetértenek, a szavazásnál pedig más érdeket figyelnek, s ellene voksolnak. Ha lenne lehetőség az országgyűlési képviselő visszahívására, ez jó indok lehetne. A későbbiekben nem tudok hinni abban, hogy az érintettek a szigetközi emberek érdekeit fogják képviselni.

Sz. S.: – Nekem tanulságos volt az a mondat, amit korábban hallottam: „Nem az embereknek, hanem a kormánynak vannak képviselői." A szavazás éjszakáján első felindultságomban úgy fogalmaztam, hogy a „Júdások éjszakája ez a Szigetköz szempontjából". Valószínűsítem, hogy az egyéni egzisztenciális kérdések számíthattak a szavazásnál.

„ Olyan, mint az ideiglenes szovjet állomásozás"

– Múlt héten a magyar–szlovák tárgyalásokon északi szomszédaink azt javasolták ideiglenes megoldásként: egyezzünk meg a mostani állapotról a későbbi megegyezésig. Mi a véleményük erről?

B. A.: – Ez körülbelül úgy hangzik, mint amikor azt mondták, hogy a szovjetek felszabadítottak bennünket, s ideiglenesen fognak csak itt állomásozni. Ez is ilyen: ideiglenes megoldás, ami „örökké" tarthat. Az elterelés óta bebizonyosodott, hogy a szlovákok sokkal komolyabban vették a Duna kérdését. Ha ebbe a megoldástervezetbe beleegyezésünket adjuk, akkor a maradék kis reménysugarunk is elvész.

T. I.: – Az elterelés óta a szlovákok kezében van az irányítás és a kezdeményezés. Ez az egyik gátja az előrelépésnek: a magyar kormány képtelen megegyezni, mert az elmúlt kilenc évben nem tudtak tárgyalóképes koncepciót az asztalra tenni. A szlovák kezdeményezésekre nem tudunk megfelelő választ adni.

Sz. S.: – A magyar kormány nem tudja és nem is akarja ezt az ügyet felvállalni. Attól fél, hogy kiderül – személy szerint – kik okozták ezt a „problémahalmazt". Közel 300 ezer embert érint a Duna elterelése, s azóta térségi és területfejlesztési kérdésekkel sem volt hajlandó a magyar kormány kiemelten foglalkozni. Közöttünk vannak felelős politikai beosztásban olyanok, akik ezt a helyzetet előidézték. Minden kormánynál voltak emberek, akik a térség ellen dolgoztak, mert pénzszerzési lehetőséget láttak benne.

Olyan tanulmányokat írtak, vizsgálatokat folytattak, ami több tíz-, sőt, százmillió forintot hozott nekik. Jól mutatja a mostani helyzet is, hogy csak monitoringra hajlandó a kormány áldozni 150 millió forintot. Sem területfejlesztési, sem kártérítési feladatokra nem adnak pénzt. A helyi érdekek képviseletét vissza akarják szorítani. A szlovák–magyar tárgyalásokon is az időhúzást láthatjuk: északi szomszédaink bebetonoznák ezt a helyzetet. Az összes pénzzé tehető forrás náluk van: nekik már megtérült a bősi beruházás, mi pedig többek közt 1000 milliárdos természeti kárt nyögünk.

– A szigetközi települések a rehabilitációra adott állami keretből minden évben gazdálkodtak, fejlesztettek. 2007-re már ebből a pénzből sem jut...

Sz. S.: – A vízellátási lehetőséget is megállították, kilátástalan helyzetbe kerültünk: elérhetetlenné vált minden rehabilitációs forrás. Várom, hogy a kormányzati vezetők milyen lehetőséget látnak az operatív programokban.

B. A.: – Az a lehetőség sem adatik meg, hogy a minimális rehabilitáció megvalósuljon. Nem látom az elkövetkezendő időszakban sem ennek lehetőségét. Úgy tűnik, ez csak az itt élőknek jelent gondot.

T. I.: – Az itteni gondok kihatással vannak a helyi gazdasági életre és politikára is: e felett nem lehet átlépni. Szembe kell néznünk ezzel a negatív tendenciával: ez azonban nem jelenti azt, hogy fel is adjuk a harcot. Meg kell találnunk azokat az új csatornákat, amin keresztül tudjuk az érdekeinket érvényesíteni.

Akár uniós segítséget is kérnének

– Egy pozitív kezdeményezésről is beszéljünk: nemrégiben megalakult a Szigetközi Területfejlesztési Tanács (SZFT). Mit várnak ettől a szervezettől?

T. I.: – Megalakulása egy döntő előrelépés. Rendkívül széles összefogás eredménye, ezért vagyok optimista.

B. A.: – A szervezeti és működési szabályzata alapján (szmsz) látható, hogy tényleg demokratikus, a Szigetköz érdekeit képviselő szervezetről van szó. Szomorú viszont, hogy a minimális állami támogatást sem kapta meg a költségvetésből, amit a működéséhez kért.

Sz. S.: – Európai uniós alapelvekre épül a fejlesztési tanács szmsz-e. A döntéshozatalban a helyi emberek véleményét akarjuk figyelembe venni. Optimista vagyok, mert minden elképzelést az SZFT tárgyalni fog. Előrelépési lehetőség csak ebben a működési formában lehet: ami elkeserítő, hogy anyagilag a magyar kormány nem támogatja. Több mint ezermilliárd forintot „visznek ki" évente az országból a nekünk adott kölcsön kamatterheként: itt most húszmillió kellene a működésre. Meg kell keresnünk azokat a lehetőségeket, melyekkel a gondjainkat kezeltethetjük. A magyar kormánynál, a minisztériumnál nagy áttörés nem várható. Meg kell fontolni, mi legyen a következő lépcső: lehetséges, hogy megjelenünk az Európai Uniónál, hogy felhívjuk a figyelmüket gondjainkra. Emellett meg kell találni, milyen segítséget kérhetünk az uniótól a különböző nemzeti kormányok támogatásával.

„ Nincs értelme a sértődéses politikának"

Szokoli Sándor, a Nyugati Kapu Térségfejlesztési Társulás elnöke a kerekasztal-beszélgetésben elhangzottak kapcsán elmondta: mivel az NFT kiemelt projektjei közé nem került be az itteni rehabilitáció, ezért lehetőség esetén nagyobb önerő szükségeltetik egy-egy terv megvalósításához. „Ellenben nem sok értelmét látom a sértődéses politikának. Próbáljunk az előrelépés érdekében együtt gondolkodni." Szokoli kiemelte: ő is meglepődött a parlamenti szavazás eredményén, de azon is, hogy az egyik szigetközi társulási vezető a korábbi egységes fellépés ellenére azt hirdette: a Szigetközi Önkormányzatok Szövetségének elnökét meg sem kell hívni a minisztériumi tárgyalásokra.

A szigetközi rehabilitációs pénzek elapadása kapcsán úgy fogalmazott: bízik benne, hogy lesz később hasonló lehetőség, a mostani Leader-program is a térségi elképzelések megvalósítását szolgálja. Szerinte a magyar–szlovák tárgyalások kapcsán az ideiglenes helyzet sokkal rosszabb, mint bármilyen rossz megállapodás. „Kompromisszumra kell törekedni, még ha most már sok előnyös lehetőséget nem is tudunk kiaknázni" – mondta. Szokoli szerint, sajnos a Szigetközi Fejlesztési Tanács esetében úgy látja, fontosabbak a pártérdekek, mint a szakmaiak. Ennek ellenére bízik benne, hogy nagyobb hangsúlyt kaphat a tanács által a térség, s összefogással EU-s pénzek lehívására is több esélyt lát.

- KISALFÖLD -