Megszólal még a hajókürt?

Biacsics Elvira

2003-06-01

A hétvégén a két évvel ezelõtt emlékhellyé nyilvánított volt dunaremetei kikötõ mentén ünnepség várta a helybélieket. A lakosság a hajóállomás hetven évvel ezelõtti alapítására emlékezett.

A második világháború elõtt az addig nehezen megközelíthetõ falu életében nagy eseménynek számított a hajóállomás átadása. Bekapcsolta a települést a nemzetközi kereskedelmi és személyszállító forgalomba, ismertté tette határainkon kívül a környezõ szigetközi településeket is.

Az elsõ hajó 1933. május 14-én állt meg a remetei kikötõben.

Kezdetben az uszályok a gazdag szigetközi földben megtermett zöldséget, paprikát és gabonafélét szállították Bécsbe. Késõbb szenet, timföldet, papírfát és építõanyagot vittek, majd megindult a személyszállítás is Bécs és Budapest között. Az útvonalon Dunaremete mint egy fõállomás szerepelt. Az utazók a hajók indulásáig hangulatos csárdában múlathatták az idõt, az állomásig platánfasor árnyékában kocsizhattak ki.

A helybéliek nosztalgiázva emlékeznek a régi idõkre. A nyugdíjasok kifogyhatatlanok a történetekbõl.

Nem csoda, hiszen generációknak adott munkát, jelentett megélhetést a hajóállomás és a hajózás. Hatására települtek le a földmûvelõ családok mellé iparosok. Marovics Géza polgármester helytörténeti kutakodása és az idõsek visszaemlékezése szerint a Kávé II. elnevezésû uszály állandó vendég volt Dunaremetén. Érkezését hajókürt jelezte, amire a falubéli munkások kerékpárral indultak ki a kikötõbe, hogy segédkezzenek a ki- vagy berakodásnál. Az utolsó szállítmány a Duna elterelése elõtt az akkori Lajta–Hansági Állami Gazdaság borsórakománya volt.

A dunaremeteiek, nem feledve a kikötõt, két évvel ezelõtt a vízügyi igazgatóság közremûködésével a területet emlékhellyé nyilvánították. Azóta gondozzák a pihenõhelyet, a képviselõ-testület és a lakosság összefogásával rendezték a platánsor környékét és padokat helyeztek ki a néhai hajóállomásra. Szinte már csak az uszályok és a vendégek hiányoznak. A polgármester a jubileumi ünnepségen beszédét azzal zárta, hogy reméli, hallanak még hajókürtöt Dunaremete jelenleg néma kikötõjében.