CIKKKGYŰJTEMÉNY /
<<--FŐOLDAL-SZIGETKÖZ
Motorcsónakkal Dunakilititől Ásványráróig
Cséfalvay Attila
2006-06-10
A Duna mederelterelésében érintett harminc kilométeres szakasz mellett egy százötven kilométer hosszan kanyargó élő ágrendszer született a vízpótlás után a kiszáradt Szigetközben. Az ötvenes évekhez hasonló állapotok jellemzik most a vízrendszert. Kormoránok, hódok, partifecskék jelzik: visszaköltözött az élet a mellékágakba.
Kertész József, az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság szigetközi szakaszmérnöke a térségbeli vízpótlást szívügyének tekinti. A Duna ’92-es elterelése után a kiszáradt mellékágrendszert a szlovákokkal való 1995-ös megegyezés után fokozatosan sikerült élővé tenni – mederkotrásokkal, lezárásokkal, átvágásokkal, műtárgyakkal. „Helyszíni szemlénk” során Dunakilititől Ásványráróig motorcsónakkal jártuk be az ágrendszert.
Hódrágásokat látunk a fák tövénél
A duzzasztóműtől a görgetegi-Duna-ágon indulunk lefelé. Hódrágásokat látunk a fák tövénél: az Ausztriából betelepült négylábú ácsok (hódok) elszaporodtak ezen a részen. A part mentén partifecskefészkek sora.
A Rudi-rétet elhagyva Kertész József Tejfalusziget határában azokat az oldalágakat mutatja, melyeket a vízpótló rendszer kiépítésekor rákötöttek a Szigeti-Duna főágára, gyönyörű vizes élőhelyeket alakítva így ki. Víz alatti fenékküszöbhöz érünk, itt a sodrás is megváltozik. „Az elterelésben érintett harminc kilométer hosszú Duna-szakasz mellett az élővé tett ágrendszerben 120–150 kilométeres vizes élőhely alakult ki” – magyarázza a szakaszmérnök. A tejfaluszigeti ágrendszerben a szigetek partéléhez viszonyítva alacsonyabb a vízszint, mint a többi lejjebb lévő ágban. „A cél az volt, hogy az ötvenes évekhez hasonló állapotot állítsuk vissza” – folytatja.
Doborgazszigethez érünk a Kormosi-Duna-ágon: az itteni átvágást elhagyva a réparakodó következik. Az itteni vízpótló rendszert ’95 májusában helyezték üzembe. Innen a Ferde-gáttól már csak egy keskeny közmű választ el bennünket az Öreg-Dunától, ahol másfél évtizeddel ezelőtt még hajók közlekedtek. Mára a főmeder egy része beerdősült, ott állnak a fák, ahol víznek kellene folynia. A mellékág végét lezárták, hogy megmaradjon ezen a szakaszon a víz, ne folyjon az Öreg-Duna medrébe. Itt átlagosan 2,8 méter a mélység, de nem ritka a 4–5 méter sem.
Éppen most költenek a kormoránok
Sérfenyőszigetnél aztán egy csőáteresz biztosítja a kapcsolatot a Schiszler-tó és a Csákányi-ág között. „Az ágrendszer akkor is vízzel ellátott, ha a Nagy-Dunán kisvizes időszak van.”
A cikolaszigeti kempingnél a mosonmagyaróvári Pzike Óvoda óvodásai főzőcskéznek. Egy másik, középiskolás csapat kenuba száll: a vízi turizmus bontogatja szárnyait a Szigetközben, több szervező cég, egyesület is „ráállt erre”. Egy kis kitérőt teszünk az itteni kormorántelep felé, amelyek hatalmas kolóniákban tanyáznak. Épp most költenek: vezetőnk szerint Ásványrárónál a Bagaméri-ágon az itteninél is többen vannak. Fűzfagombák sárgulnak mindenfelé, miközben Denkpál felé indulunk: az ottani ágvéget tizenhat éve zárták le. ’95-ben a vízpótló rendszer kiépítésekor volt az első átalakítás, majd másfél évvel később készült el a hallépcső és a „megcsapoló” műtárgy. Csónakátemelő autó kísér bennünket: visszatérünk, s a cikolai kempingnél kiszállunk.
Bosszúságunk azonban nagy: varsát találtunk
A Nyárasi-Duna-főágon Kertész József az övzátonyképződésre hívja fel a figyelmünket. A partél közelében magasabb részek vannak, mert itt övzátonyok alakultak ki, ám beljebb, mélyebben fekvő területek találhatóak. Kisbodak felé közeledünk a Burjáni-bukón keresztül. – „Szinte körülöleli Bodakot a víz” – beszél szülőfalujáról a szakaszmérnök, aki azt is elárulja: ezen a részen tanult meg gyerekkorában úszni.
Egy olyan kis csatornához érünk, melynek bejárata szinte észrevehetetlen: a Félholdaki-csatorna nyílását eltömítette az uszadék, nehezen férünk be az 1999-ben élővé tett ágba. A természet gyönyörű, a bosszúságunk azonban nagy: egy varsát találunk, mellyel orvhalászok elrekesztették a szűk medret. A kíváncsiság hajt: kiemeljük a vízből, hal azonban nem vergődik benne. Egyébként ezeknek a csatornáknak csak a felső részét kellett a vízügyeseknek megbontaniuk, utána az alacsonyabb részeken a víz már utat tört magának. Az Ilonai-ágon az itteni szigetre vörös füzeket telepítettek, mely őshonosnak számít.
Honvédségi tábor az Öreg-szigetnél
A Televényi-Dunán érjük el az Öreg-Szigetet, ami Kertész József munkái közül talán a legkedvesebb. A szigetet körülölelő ágrendszert ’97-ben meg kellett kotorni, s egyes részeken átvágni, hogy be tudjon jönni a víz. A vizes élőhely természetvédelmi szempontból jelentős szakasz.
Az egykori honvédségi tábor mellett haladunk el, jó néhány évtizede utászok gyakoroltak erre. A Szent Kristóf híd leküzdhetetlen akadály csónakunknak, újra átemelnek bennünket. Addig is egy érdekesség: a mentett oldalon a kisbodaki csatorna vize a Zátonyi-Duna-ágból érkezik. Dunaremete felé vesszük az irányt: az Agg-Dunán a remetei nádas mellett, mely lefelé „szűkülni” kezd. A zsilipnél újabb átemelés következik: ebben a térségben, a lipóti Holt-Dunában él a fokozottan védett, északi típusú patkányfejű pocok.
Szürkei-ág: ahol megtelepedtek a hódok
A dunaremetei és ásványi ág között korábban nem volt kapcsolat, ezt most egy egy kilométer hosszú meder biztosítja. Megtudjuk: a Gombócosi-gát régi vízszabályozási mű, s a Lipót és Ásványráró közötti ágrendszerben is gyakori az övzátonyképződés. A Szürkei-ág ’95-ben éledt újjá, s megtelepedtek itt a hódok. Az Újszigeti-ágon keresztül jutunk el az ásványi halrekesztői gátig – eddig tart a vízpótló rendszer. Az alsó-szigetközi vízpótlás kérdése még megoldásra vár.