Négy új halfaj jelent meg a Dunában

Cséfalvay Attila

2006-10-20

Dr. Guti Gábor kutatási céllal végez halbiológiai felméréseket a Szigetközben és a Mosoni-Dunán. Elmondása szerint a bősi vízlépcső üzembe helyezését követően több lett a harcsa, kevesebb a süllő, s eltűnt a kecsege. Viszont négy új halfaj jelent meg a Duna magyarországi szakaszán.

Tudományos céllal – engedéllyel – villanyozza a vizeket dr. Guti Gábor, az MTA Magyar Duna-kutató Állomásának tudományos főmunkatársa, aki a különböző vizsgálatok után visszaengedi a halakat a folyókba. A halállomány – s például a bősi vízlépcső – hatásvizsgálata közben jó néhány érdekes megfigyelést tett, melyről a Kisalföldnek is beszélt.

Véneki viza Bécsben

– A középkorban a Szigetköz vizeire jellemzőek voltak a Fekete-tengerből ívási céllal felvándorló nagyméretű tokfélék, amelyek közül a viza a legismertebb. A 16. század végén még több mint 2600 vizát fogtak csak a Szigetközben. A huszadik században már 50-nél kevesebb vizafogást jegyeztek fel a halászok. Az egyik utolsó nagy vizát 1897-ben Véneknél fogták ki: ez 300 kilogrammos volt, s jelenleg a bécsi természettudományi múzeumban látható. Az 1970-es évektől a vaskapui vízlépcső korlátozza a fekete-tengeri tokfélék felvándorlását. Utoljára 1987-ben Paksnál fogtak vizát Magyarországon.

– Általánosságban elmondható, hogy a térségben csökkent a halállomány: a tizenkilencedik századi nagyvízi és középvízi folyószabályozás, az árvizekkel elöntött területek jelentős csökkenése, és később a folyó medermélyülése, valamint a bősi vízlépcső élőhelyekre gyakorolt hatása nem kedvezett a halak szaporodásának. Napjainkban gyakorlatilag nincs közvetlen kapcsolat a főág és a mellékágrendszer között: a hallépcső ugyan jól működik, ám ez nem pótolja a régebbi nyitott, élő kapcsolatot. Az elöntések során korábban kiterjedt vizes élőhelyek alakultak ki, ivadékok telepedhettek meg. Mostanra átalakult a halállomány.

Megjelentek a gébek

– Kecsegékből a nyolcvanas években egyre többet figyelhettünk meg: ezek viszont mára eltűntek a Szigetközből. Korábbi ívóhelyük feliszapolódott. Valószínűleg a horgászok is észrevették, hogy a harcsák száma növekedett, ellenben egyre kevesebb a süllő. Közben megjelentek olyan halfajok, melyekkel korábban itt nem is találkozhattunk. Négy új faj „került elő” a Dunán: a békafejű-, a csupasztorkú-, a folyami- és a feketeszájú géb. Ezek a Fekete-tenger térségében előforduló kisméretű halak, melyek elkezdtek terjeszkedni többek közt a Volga, a Dnyeszter és a Balti-tenger vízgyűjtője felé is: ez utóbbi helyen már halásszák is őket. Elterjedésükhöz feltehetően a hajóforgalom is hozzájárult: a hajótest egyes üregeibe lerakott halikrából más területeken keltek ki az ivadékok, s lettek belőlük kifejlett példányok. E tendencia miatt a későbbiekben újabb fajok is érkezhetnek – mondta Guti Gábor.