Szigetköz ismét napirenden

2004-03-19

Szlovákia környezetvédelmi és vízügyi minisztere szerint a vízmegosztásról is folytatódó tárgyalások fõ kérdése nem a vízhozam ügye, hanem az, hogy mi- képpen lehetne megállítani a Sziget- közben a talajvízszint süllyedését.

Északi szomszédunk közös projekt keretében kész a csallóközi oldalon akár nemzeti parkot is kialakítani. Miklós László szlovák környezetvédelmi és vízügyi miniszter szerint már a jövõ héten megindulnak a tárgyalások a bõsi erõmû és a dunai vízmegosztás kérdésében. Úgy véli: a vízhozam kérdését könnyû „átpolitizálni". Sokkal inkább fontos lehet a megbeszéléseken a szigetközi talajvízvédelem alternatív lehetõségeinek elemzése.

Tárgyalás hajón, Budapest és Párkány között

– Áprilisban folytatódnak a magyar–szlovák tárgyalások. Hogyan látja, a két évvel ezelõtt megrekedt megbeszélések onnan folytatódnak, ahol abbamaradtak?

– A tárgyalások már elõbb elkezdõdnek, ugyanis én már Persányi Miklóssal jövõ kedden találkozni fogok – mondta Miklós László szlovák környezetvédelmi és vízügyi miniszter. – Ezen az egyik téma a határon átnyúló természetvédelem, a másik a határfolyók kérdése lesz. Ezenkívül a hulladékgazdálkodásról és a Natura 2000 programról is szeretnénk beszélni. A következõ – nem hivatalos – találkozás pedig az európai magyar zöldek, s a szlovákiai zöld párt által rendezett hajóúton lesz április második felében, ahol a bõs–nagymarosi vízlépcsõt és a Duna kérdéseit vitatják meg. Felkérték a két minisztériumot, hogy itt vegyünk részt, s szakmai oldalról is hangozzanak el érvek és ellenérvek. Budapestrõl indulunk, s tudomásom szerint Párkányig fogunk utazni. A harmadik találkozás pedig az, amit a magyar fél kezdeményezett: most, hogy kinevezték a kormánybiztost, megkezdõdhet az érdemi tárgyalás, s felállt már mindkét oldalon a tárgyalóküldöttség. Úgy volt, hogy a megbeszélés már március 23-ra összejön, ám az idõ rövidsége miatt ez elmaradt. A két kormánybiztos – Erdey György és Dominik Kocinger – kezében van, hogy mikorra szervezi meg a találkozókat.

– Helyszíni bejárást is terveznek?

– Csallóközbe biztosan elviszem a miniszter urat.

„ Mi megoldottuk a talajvízkérdést"

– Jelenleg a mindenkori vízhozam húsz százalékát kapja Szigetköz. A pesszimista vélemények szerint a tárgyalásokon csak néhány pluszszázalékot nyerhetünk, az optimisták akár összesen ötven százalékról is beszélnek. Ön hogyan látja a helyzetet?

– Már többször elmondtam: a vízhozam kérdését elég könnyû átpolitizálni. Ezt én nem szeretem, mert – ha az alvízcsatornával is összekötjük, akkor – 25 kilométer az a rész, ahol a Duna vize nem a régi mederben folyik. Azt nem mondom, hogy ez nem befolyásolja a vízhozamot, ám nem ez az alapvetõ kérdés. Inkább az, hogy hogyan tudjuk visszatartani s megállítani a talajvízszint süllyedését a Szigetközben. Ez természetesen más módon is lehet, mint csak a vízhozamot növelni és leereszteni a régi mederben. Itt mindenképpen kevesebb víz lesz, mint amennyi azelõtt volt, s biztosan gyorsan lefolyik. Képletesen is mindig azt mondom: a tavak közelében magasabban van a talajvíz, pedig ott alig van átfolyás. Vannak elképzelések, s azt hiszem, hogy ennek megvalósítása is része lesz az elkövetkezendõ tárgyalásoknak. Sõt, a zöldek által rendezett fórumon is felmerül majd e probléma. Mind a két oldalon léteznek tanulmányok arról, hogyan lehetne az Öreg-Dunát úgy szabályozni – meanderezések által –, hogy a magyarországi részen is akkora legyen a talajvízszint, mint a mi oldalunkon. Mi a fenékgátakkal és az elzárásokkal megoldottuk ezt a kérdést.

A Duna megcsapolása vitákat váltana ki

– A magyar és a szlovák vízügyi igazgatóság megállapodott arról, hogy április közepén két hétre elárasztják a szigetközi hullámteret. Ezt egy jelzésértékû gesztusnak is tekinthetjük?

– Nem. A mi oldalunkon benne van a manipulációs rendben, hogy évente kétszer természetes áradást idézünk elõ. Technikailag ez megoldható. Kellett ugyan néhány módosítást végeznünk: a mi oldalunkon két tó is található, amit fõleg rekreációra használnak. Áradásnál ezt telehordja iszappal a víz, így most úgy igazítottunk, hogy ezeket ne árasszuk el. Várjuk a megfelelõ pillanatot: a halak ívásától, az idõjárástól is függ az árasztás. Tavaly az alacsony vízállás miatt ez csak egyszer történhetett meg.

– Egy bécsi tervezõiroda elképzelései szerint egy hármashatár-projekt keretében a Duna megcsapolásával a Fertõ tavat kívánják táplálni. Szlovákia mennyire elkötelezett a tervek mellett?

– A projektet nem ismerem konkrétan, de nem hiszem, hogy ez ilyen egyszerû lenne. Egészen biztos, hogy kiváltana egy csomó vitát. Annyi bizonyos, hogy a geológusok bebizonyították, hogy valamikor a Duna átfolyhatott a Fertõn. Úgy vélem, mindent össze lehet kötni csatornákkal – akárcsak Hollandiában –, de hogy milyen módon, s mennyi víz menne a Fertõ tóba, az kérdéses.

„ Az együttmûködés híve vagyok"

– A szigetközi polgármesterek többsége nem ért egyet a magyar nemzeti park elõkészítõ bizottsága elképzelésével, miszerint „csak" natúrpark legyen a térségben. A szlovák környezetvédelmi miniszter hogyan látja ezt a kérdést?

– Megvárjuk a magyar fél végleges döntését. A csallóközi oldalon szintén tájvédelmi körzet van, s több fokozottan védett terület. Nem sietünk, ha a magyar fél arra a végsõ elhatározásra jut, hogy nemzeti parkot akar, akkor azt mondjuk, legyen nemzeti park a mi oldalunkon is. Szlovákiában is különbözõ reakciókkal szembesültünk az elképzelések ismertetése kapcsán. A napokban fogadta el a kormány a Natura 2000 nemzeti listáját, ami elég nagy port kavart. A rossz nyelvek szerint a környezetvédelmi minisztérium az egész országot nemzeti parkká akarja alakítani, ami inkább negatív érzéseket váltott ki az emberekben. A természetvédelem a mi oldalunkon olyan szinten van, amit már megfelelõen tarthatunk. Nem zárkózunk el attól, hogy megemeljük a szintet: kulturális és morális szempontból magasabb fokozat lehetne a nemzeti park.

– Ha jól értem, akkor a magyar féltõl függ, hogy legyen-e közös nemzeti park?

– Természetesen Szlovákia szuverén állam, úgyhogy nem ettõl a döntéstõl függ: mindenesetre teljes mértékben az együttmûködés híve vagyok. Miért legyen a határ két oldalán különbözõ menedzsment egy egységes természeti területen?