Tündérvár emlékét kincsként õrzik

Rimányi Z.

2004-08-22

A kunszigetieket mindig is izgatta a falu határában, a Dunánál álló római rom története. Jobb híján romantikus meséket szõttek róla, amik évszázadokon át szájról szájra terjedve fennmaradtak. Így õrizték becses kincsként a Tündérvár emlékét, amirõl most víz alatti kutatás igyekszik minél több tudományosan bizonyítható adatot szerezni.

Szinte minden kunszigetinek kötõdik valamilyen története a Tündérvárnak nevezett római kori romhoz. Arról is sokat beszélnek mostanában egymást közt a helybeliek, hogy szerintük mire juthat a falujuk határában, a Mosoni-Duna medrében múlt héten elkezdõdött vízi ásatás. Drukkolnak a kutatóknak és alig várják, hogy lakossági fórumon is beszámoljanak eredményeikrõl.

A maguk részérõl minden lehetõt megtettek a sikeres feltárás érdekében. Iskolások és idõsebbek összefogtak: szabaddá tették a rom melletti partszakaszt és az oda vezetõ utat. Levágták a füvet, a bokrok lehajló ágait, kigyomlálták az aljnövényzetet, úgy várták a nemzetközi csapatot. Szimpátiájuk abból is érezhetõ, hogy mikor a kutatásvezetõ elúsztatta a speciális írótáblákhoz szükséges ceruzáit és társai a boltba siettek utánpótlásért, zárás után is kiszolgálták õket az eladók. Elég volt annyit mondaniuk: „Mi vagyunk a búvárrégészek."

Legendákkal átszõve

Egy idõs kunszigeti férfi úgy tudja, a hajdani gróf a Toronyvári-dûlõnél szokott horgászni. Emlékei szerint régebben a romoktól többen próbáltak köveket elhordani építkezéseikhez. Azt is elmondta a régészeknek, hogy ismerõse onnan vitt el egy vasdarabot, amit most üllõnek használ. Ígérte, hogy megszervezi, mutassa azt meg a kutatóknak, hátha érdekes lehet számukra.

Egy már nyolcvanéves dédnagymama elmondta: fiatalasszony korában, amikor Kunszigetre költözött, aratáskor a romközeli táblákban kaszáló férfiak a folyónál szokták lehûteni magukat. Egyikük rendszerint azzal büszkélkedett a Dunába gázolva: „Látjátok, milyen szép tiszta lett a lábam, tündérlányok mosták meg."

Timaffy László néprajztudós gyûjtése alapján a Tündérvár legendája úgy szól, hogy hajdanában tündérek lakták a tornyot és egyiküket kiszemelte magának egy dunai hajóslegény. Ám a szépség nem fogadta közeledését, ezért a legény elátkozta a tündéreket, akik mind kõvé váltak. Ezzel magyarázza a hiedelem, miért olyan erõs a falmaradvány, hogy elbontani se lehetett.

Élõ történelemóra

A Kunsziget helytörténetével foglalkozó Szalainé Hécz Tünde a római romról szájról szájra terjedõ legenda másik változatát is feljegyezte. Aszerint a vár hajdani ura egyéb kincsek mellett tündérek haját õrizte az erõdítményben, s mikor az leégett, csak a varázslatos tincseket sajnálta igazán. A néphagyomány is bizonyítja: a maradványok régóta izgatták a közelében élõk fantáziáját, ezért mesékkel átszõve õrizték emlékét. Nagy öröm számukra, hogy hamarosan több biztosat tudhatnak meg róla. Remélik, hogy az nem csupán õrtorony volt, ahogy a falu címerén látható, hanem kikötõerõd.

A helyi iskola ötödikeseinek azonban már most is jó dolguk van, amikor a Római Birodalomról tanulnak. Olyankor órájukat Szalainé a folyóparton, a romnál tartja meg. Így azt minden falubeli tudja, hogy az ókorban a római határvonal a falu határában húzódott.

– A maradvány melletti földterület nem véletlenül kapta a Toronyvári-dûlõ nevet és óvodánk is a rom emlékét õrzi, Tündérvár Óvoda a neve – kezdte nyilatkozatát Lendvai Ivánné polgármester, aki úgy véli, az ásatás eredménye hosszú távon meghatározhatja a falu fejlõdését, fõként turisztikai szempontból. Igyekszik pályázati úton uniós pénzeket szerezni ahhoz, hogy a település méltóképp védeni tudja a mederben rejtõzõ leletet. Környékét szeretné úgy kialakítani, hogy a túrázók szívesen útba ejtsék. A faluvezetõ szerint az ókoriak egyedülálló lehetõséget hagytak a falura, az örökség pedig arra kötelezi a kunszigetieket, hogy éljenek vele.

Ásatási krónika

A kutatás eddig annyit állapíthatott meg biztosan, hogy a limes részét képezõ építmény jóval nagyobb, mint azt eddig feltételezték. A búvárrégészek nap mint nap újabb részeket tisztítanak meg az iszaptól. Megfeszített tempóban, merülési terv szerint dolgoznak, pontos mérések alapján minden kõ elhelyezkedését bejegyzik egy készülõ térképen.

Munkájukat a Gyõri Búvár Sportegyesület tagjai segítik. Egyikük, Fehér József elmondta: a feladat ugyan látványos, de az erõs sodrás miatt fizikailag megterhelõ. 2000 éves kövekbe kapaszkodva igyekeznek elszivattyúzni a lemerülõk a hordalékot az így eléjük táruló rakpartról. A feltárásról bõvebben a www.kisalfold.hu honlapon Merülés a múltba címmel olvashatnak.

Merülés a múltba - ismerje meg a búvárrégészek munkáját!