Vadat és halat

acsefalvay@kisalfold.hu

2005-02-04

Õsi ösztönöktõl vezérelve – és persze jó üzleti érzékrõl tanúbizonyságot téve – a szigetközi önkormányzatok harcba kezdtek a térségbeli vadászati és halászati jog megszerzéséért. Kezdõdött mindez azzal, hogy az idõtlen idõk óta itt puskáztató Kisalföld Erdõgazdaság Rt.-t megvádolták: a helyiek érdekeivel nem törõdve, „eurós” külföldiekkel lövetik ki a nagyvadakat.

Jó néhány településvezetõ – ügyvédi segítséggel – rögvest egy „ellenkáeftét" alapított, majd közgyûlést hívott össze, amelyen elvették(?) a jogot a nagy múltú társaságtól. Ellenkáeftére ellenközgyûlés volt a válasz, amely újra megerõsítette(?) pozíciójában az erdõgazdaságot. Hosszas huzavona, állítólagos fenyegetések után végül úgy tûnt, sikerül megegyezni: ám az ügy szereplõi azóta is bíróságon keresik igazukat.

Nemcsak a vadászat lehet jó üzlet: a halászat is. A szigetközi ágrendszer nagy részét – a korábbi példához hasonlóan – hosszú ideje a gyõri szövetkezet uralja. Persze helyiek is horgászhatnak benne, ám nemrégiben felvetõdött Dunaszigeten „az ötlet": mi lenne, ha „önálló horgászegyesületet alapítva néhány éven belül minden vizünk hozzánk tartozna".

Az alap már megvan, hisz az önkormányzat megvásárolt néhány vízfelületet. A szövetkezetnek néhány éven belül lejár a „halászati mandátuma", ekkor lenne lehetõség az önállósodásra. Ráadásul a tavaly õsszel kirobbant botrány – amely során kiderült, tudományos céllal engedélyezték az elektromos halászatot – sem az „Elõre" malmára hajtja a vizet. A megalakuló Szigetközi Fejlesztési Tanács pedig külön halászati szekciót indít, mely el akarja érni, hogy mindenhol önkormányzati „kezekbe" kerüljön ez a jog.

„ Bárki vadászhat, aki meg tudja fizetni" – mondta korábban a fõvadász. „Nem idegesítjük a horgászokat minden évben azzal, hogy minden évben ötszáz forinttal emeljük a jegyek árait: 2005-ben kétezerrel lesz drágább" – nyilatkozta a megyei horgászszövetség elnöke. Bármibe lefogadom, hogy ez már nemcsak hobbi, kõkemény üzlet is: akárki birtokolja a jogot. Ugyanis százezrekért kilõni a vadat megfizethetetlen az átlagkeresetbõl élõ kilenctized számára.

A biztos kapás reményében a horgászjegyért ugyan hajlandó lennék letenni akár egy „Szent István királyt" is, ám öngyilkos hal jóformán évente csak egyszer akad horogra: sok az eszkimó és kevés a fóka. Így aztán marad a hipermarket: hétszázért már tengeri és filézett kerül a kosárba. A vadászat így tõlem megmaradhat a pénzes osztrákoknak, a horgászat pedig a vízpart szerelmeseinek. A „sápot" meg így is, úgy is leszedi valaki.

Kapcsolódó cikkek:

Vér és vadhajtás

Ars moriendi

A riporter halottai

Názárfa

A Friderikusz-példa