Vagy szerzõdni, vagy bontani

Cséfalvay Attila

2005-03-02

A vízügy hadat üzent az illegálisan felépített szigetközi stégeknek és vízbe nyúló kerítéseknek.

A vízparti hétvégi házakra, s az idegenforgalmi bevételekre „építõ" települések önkormányzatait nemrégiben levélben kereste meg az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság. A vízügyesek ugyanis „észlelték", hogy a víkendházak kerítései egészen a partig lenyúlnak, s a kezelésükben lévõ állami területet érintik. Véleményük szerint a vízgazdálkodási szakfeladatok ellátásában ezek akadályozzák õket: a parti sávra való bejutás, s a könnyû megközelíthetõség ugyanis jogszabályban elõírt követelmény. E szerint parti sávban épületet, építményt csak hatósági engedéllyel lehet emelni.

A vízügy szerint ezen a részen az igazgatóságot megilletõ jog gyakorlásáért külön kártalanítás nem jár. Az építmények és növényzet eltávolításáért csak akkor lehetne kártérítést kérni, ha az a beépítés, betelepítés nem volt jogellenes, ezekben az esetekben azonban szinte kivétel nélkül mindegyik az volt. A vízügy szerint a parti sávban – hat méterre a partéltõl – a kerítés létesítéséhez építési engedély szükséges, s az eljárásba be kell vonni a vízügyi hatóságot. Emiatt több szigetközi településen arra kérik a jegyzõket, hogy a renitensek ellen hivatalból eljárást kezdeményezzenek, s elbontásra kötelezzék a tulajdonosokat.

Szerzõdés és jegyzõi engedély

A vízügynek azonban a vízi állások építõivel is meggyûlt a baja: az egyik szigetközi településen például ötvenhat illegális stéget találtak a szakemberek. Ezek létesítéséhez az illetékes jegyzõ engedélye szükséges. A vízügy emiatt arra kérte az önkormányzatokat, hogy hatósági eljárást folytassanak le a további fennmaradás érdekében, vagy bontásra kötelezzék a létesítõket. Ám még egy lehetõség is maradt: ha a jegyzõ úgy dönt, hogy engedélyezi a stégek fennmaradását, akkor a tulajdonosoknak meg kell keresniük az Édukövíziget, ugyanis az õ hozzájárulásuk is szükséges. Az igazgatóság azonban csak vízfelület-használati szerzõdés fejében hajlandó „elnézni" ezeket a vízben lévõ állásokat.

A vízig lekerítik a telket

A vízügy az önkormányzati levelek postázásával egyidejûleg eljárást kezdeményezett az Észak-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelõségnél az engedély nélküli partrendezések ügyében, valamint a közlekedési hatóságnál az illegális stégek miatt. Baross Károly, a vízügy mûszaki igazgatóhelyettese lapunknak korábban azt mondta: a partokat védeniük kell a stégektõl, a kikövezett szakaszoktól és a cölöpfaltól. A legtöbbször a telekhatár nem nyúlik ki egészen a vízpartig, egy rövid sáv a vízügy kezelésében marad. Kisebb vízfolyás esetén ez a rész 3, nagyobbnál 6–10 méter. Azonban akinek a vízfelületig nyúlik a telke, annak is szabadon kell hagynia néhány métert, oda nem építhet. Sokszor viszont a tulajdonos egészen a vízig lekeríti ingatlanát – ez szabálytalan.

Kinek a feladata bontatni?

A megkérdezett szigetközi önkormányzatok nem értik: a vízügy levelében az áll, hogy „nemrégiben észlelték" ezeket az illegális beépítéseket, holott jó néhány helyen már legalább 15 éve állnak a stégek. Ráadásul a jegyzõknek a tulajdonosokkal sem lesz könnyû szót érteniük, hisz sokan külföldiek, akik az év nagy részében nem is tartózkodnak

Magyarországon. Domján Szabolcs, Dunasziget jegyzõje szerint egyelõre tisztázatlan a helyzet.

– A kerítések ügyét – Dunakilitihez hasonlóan – a mosonmagyaróvári építési osztályhoz továbbítottuk. Ezen ügyekben a kiemelt hatóságnak van jogköre. A stégekrõl idõközben kiderült, hogy nem számítanak építménynek. A helyzet rendkívül kusza: az Akác utcában például van egy telek, amelynek tulajdonosa korábban meghagyta az elõírt hatméteres sávot, ám abból hármat idõközben elmosott a víz. Ha meg a Nefelejcs utcában meg kellene hagyni a hat métert, akkor most a nappaliban kezdõdne a telek. A stégek esetében ráadásul a tíz évnél régebben épülteket nem lehet bontásra kötelezni – mondta Domján Szabolcs.