Vízpótló fejlesztések a Szigetközben
hatszázmillióból
Cséfalvay Attila
2007.11.01.
Szigetköz - A több mint kétmillió
euróból (közel 600 millió forintból) gazdálkodó, s három évig tartó szigetközi
LIFE-projekt zárókonferenciáján elhangzott: a Duna elterelése után az új
ökológiai feltételeket kell kihasználni. A tárca továbbra is stratégiai
környezeti vizsgálatot sürget, közben felmerült egy ökohidrológiai tározó építésének
gondolata.
Szerdán
Győrben tartották annak a hároméves munkának a zárókonferenciáját, melyben az
utóbbi évek egyik legnagyobb hazai szervezetek által irányított, közvetlen
brüsszeli forrásból finanszírozott környezetvédelmi programja indult el 2004
novemberében 2 millió 168 ezer euróból, melynek fele volt uniós támogatás. A
megvalósításra létrejött öttagú nemzetközi konzorcium célja a fenntartható víz-
és területgazdálkodás elérése és a vízpótlást segítő fejlesztések mellett
további uniós támogatások megszerzése volt. Széles Sándor projektkoordinátor a
Szigetköz LIFE III. bemutatásával kezdte: szerinte „az átpolitizált kérdésben
érezhető a térségi összefogás". A LIFE-projektben együttműködtek a szlovák
vízügyi szervezetekkel, a magyar környezetvédelmi tárca segítségével az
alsó-szigetközi vízpótló rendszer bővítésére nyílt lehetőség. A Vízügyi
Tudományos Kutató Intézet (Vituki) vizsgálataival többek közt a jövőbeni
stratégia meghatározásában segített, míg a Geonardo Kft. a térinformatikai
rendszer megalkotásában. „Amit vállaltunk, teljesítettük, a feltételek adottak
a megfelelő kormányzati döntéshez" – hangzott el.
Miklós
László volt szlovák környezetvédelmi miniszter, jelenleg a szlovák parlament
környezetvédelmi bizottságának elnöke előadásában a bős–nagymarosi helyzettel
foglalkozott. „Szakmai téren talán könnyebb lenne megegyezni, mint
politikailag" – mondta. Úgy fogalmazott: közös házban lakunk, s a
vízlépcsőügy széles rétegek környezetvédelmi tanfolyama. „A közvélemény mindig
gyanakvó, lokálpatrióta, s néha a régi sérelmek is előkerülnek. Ma is könnyebb
a vízlépcső ellen agitálni, mint mellette" – mondta.
Úgy
véli, jóhiszeműen kell megegyezni, s nem az a kérdés, ki győzött Hágában, s „ki
követte el az eredendő bűnt". „A cél az új ökológiai feltételek optimális
kihasználása" – mondta. Véleménye szerint műszaki beavatkozással
megoldható a szigetközi talajvízszint süllyedésének visszatartása, s a közös
fenntarthatóságot kell elérni.
Kovács
György, a bős–nagymarosi tárcaközi bizottság titkára, szakmai főtanácsadó
szerint a vízlépcsőügy Magyarországon „a politikai arénán kívül folyik".
Kovács szerint Dunacsúny legalizálását megfelelő feltételekhez kell kötni. „Az
eddigi tárgyalásokon nem sikerült a végső megoldást megtalálnunk. Egyetlen
dologban állapodtunk meg: közös stratégiai környezeti vizsgálat szükséges. A
többi kérdésben még mindig nagyok az ellentétek, amely a hágai ítélet
értelmezésének különbségeire vezethető vissza." A főtanácsadó világosan
kifejtette: a magyar oldal továbbra is az uniós vízkere irányelvtől várja az
áttörést.
Janák
Emil vízügyi igazgató a projekt talán leglátványosabb eleméről, az
Ásványrárónál megépült Parlagnyilasi-csatornáról is beszélt. Jolánkai Géza a
Vituki képviseletében figyelemre méltó javaslatot fogalmazott meg: egy
ökohidrológiai tározó létesítésének szükségességét. E javaslat lényege, hogy a
szigetközi vízpótló rendszer felső részén olyan tározót kellene kiépíteni, mely
kettős (ökológiai, hidrológiai) funkciója révén a rendszer vízhiányának enyhítésére
és a víz növényi tápanyagtartalmának csökkentésére is felhasználható volna.
Forrás:
Kisalföld - www.kisalfold.hu