Hazánkban a Szigetköz a hódok kedvence
A hódok állománya folyamatosan nő a Hanságban. Legnagyobb egyedszámmal a Szigetközben fordulnak elő.
kisalfold.hu - WWF - 2011.08.25.
Lezárult a WWF Magyarország idei monitorozása a legjelentősebb hazai hód élőhelyeken. A megfigyelésből kiderült, hogy a hódok állománya folyamatosan nő a Hanságban és a Mura mellett, míg Gemencen és a Közép-Tisza mentén többnyire stabil a populáció. Legnagyobb egyedszámmal a Szigetközben fordulnak elő, itt számuk több százra tehető.
Az eurázsiai hód Európa legnagyobb testű rágcsálója, legfőbb ismertetőjele nagy metszőfoga, amelynek segítségével akár hatalmas fák törzsét is képes átrágni. Rendkívül jó úszók, azonban a szárazföldre ritkán merészkednek, mert zömök testük és rövid lábuk miatt a vízen kívül esetlenül mozognak. A hód kotorékok ásásával, a lakóhelyéül szolgáló várak és kisebb-nagyobb gátak építésével tudatosan alakítja környezetét, ami minden más állatfajtól megkülönbözteti.
Egykor egész Európa folyó menti ligeterdeiben megtalálhatók voltak ezek a rendkívüli állatok, azonban a bundájáért és húsáért folytatott vadászata valamint az élőhelyeinek megfogyatkozása miatt idővel földrészünk egész területéről eltűnt. Magyarországon a XIX. Század közepén látták az utolsó példányt.
"A hazánkban élő hódok száma mára megközelíti a 600-at" - állítja Figeczky Gábor, a WWF Magyarország megbízott igazgatója, a tavasz végén lezárult hódmegfigyelési program jelentései alapján. A WWF a 2008-ban lezárult 12 éves telepítési akció sikereit a monitoringgal, vagyis megfigyeléssel követi nyomon. "A monitoringot a telepítések 2008-as befejezését követően is minden évben lefolytatjuk, hogy lássuk, mennyire sikeres az egyedek beilleszkedése a környezetbe, illetve hogy nyomon kövessük az állatok vándorlását és viselkedését" - folytatta az igazgató.
Ennek keretében a szakemberek rendszeresen bejárják a hódok élőhelyeit és megfigyeléseik alapján számos információra derül fény a hódok életéről, és az egyes élőhelyekről is.
"A telepítés során Gemencre, a Hanságba, később pedig a Tisza és a Dráva különböző területeire telepítettünk hódcsaládokat, összesen több mint 230 egyedet, és a hódmonitoring is többnyire ezekre a területekre koncentrál" - fejezte be az igazgató.
A populáció a legtöbb helyen dinamikus növekedésnek indult, és ez a növekedés még néhány évig valószínűleg zavartalanul fog zajlani, hiszen – főként a kisebb patakokon - vannak még élőhelyek hódjaink számára. A hansági hódok több hódvárat is építettek az elmúlt években, melyek közül a legnagyobbak elérik a 2,5 méteres magasságot, és vannak közöttük olyanok, melyek már több mint öt évesek. Ezen a területen még a kevésbé gyakorlott természetjárók is találkozhatnak a könnyen felismerhető rágásnyomokkal és hódvárakkal, hiszen a felmérések szerint a hódok száma a Hanságban elérte a százat.
Magyarországon a legtöbb hód továbbra is a Szigetközben fordul elő annak ellenére, hogy itt nem volt telepítés, az állatok vándorlás útján jutottak el ide. Az itt élő hódok száma ma már valószínűleg meghaladja a 300-at. Szintén a természetes vándorlásnak köszönhetően jelentek meg a hódok a Mura mentén, ahol a tavalyi árhullámok ellenére nem vándoroltak el a területről, sőt a folyóba torkolló kisebb patakokon is vannak nyomok. A felmérés szerint 30-40 család él ebben a térségben a Mura magyar oldalán, ami jelentős növekedés a korábbiakhoz képest.
A konfliktusok az emberek és a hódok között egyelőre ritkák, az eddigi egyedszám növekedés nem okozott jelentősebb károkat, ugyanis rágásnyomok továbbra is csak a vízfolyások közvetlen közelében fordulnak elő.
"A hódok aktív rágcsálási tevékenységük ellenére nem kártékony állatok. Elengedhetetlenül fontos, hogy megfelelő élőhelyet biztosítsunk az egyszer már kipusztult, de újra meghonosodott faj számára" - tette hozzá Figeczky Gábor.